Nem ért véget a költségvetés-módosító körüli vita

Már-már szappanoperába illő fordulatnak tekinthető az, hogy az Európai Parlament (EP) költségvetési bizottságának elnöke, Alain Lamassoure május 16-án nem épp pozitív hangú levélben fordult Gilmore ír miniszterelnök-helyetteshez. A levél az ominózus, kettes számú költségvetés-módosító ügyében íródott, amelynek tárgyalása sehogy sem akar véget érni.
Csak emlékeztetőül: az idei évben felmerülő költségvetési luk betömését a Parlament az MFF megállapodás feltételéül szabta.

Pedig a május 14-én megrendezett ECOFIN tanácson a gazdasági és pénzügyminiszterek munkaebéd keretében áttekintették a dossziét és politikai megállapodást értek el arról, hogy elfogadják az elnökség által javasolt első „részletet”, azaz 7,3 milliárd euróval megemelik az idei kiadási szintet.

Ez – a Dánia, Finnország, Hollandia, Svédország és az Egyesült Királyság által nem támogatott alku – egyelőre egy szándéknyilatkozatnak tekinthető, amelyet a Tanács formálisan csak azt követően hagy majd jóvá, hogy lezáródtak az MFF-tárgyalások a Tanács és az EP között. Éppen ez az elem verte ki a biztosítékot az európai parlamenti képviselőknél, akik a teljes, 11,2 milliárd eurós összegre szerettek volna formális kötelezettségvállalást kapni a Tanácstól.

Egy ilyen szándéknyilatkozat így az EP-nek kevés, Lamassoure ezért ismét azt – a minden fél számára kedvezőtlen – verziót lebegteti, hogy az EP csak októberben szavaz az MFF-ről. Egy ilyen ütemezés azonban tovább hátráltatná az ágazati jogszabályok elfogadását, ellehetetlenítené a tagállami tervezést és a következő időszakra történő felkészülést.

A Parlament tehát ismét mutogatja oroszlánkörmeit, de félő, hogy ezek a körmök annyira élesek lesznek, hogy széttépik az teljes MFF megállapodást, nagy fejfájást okozva ezzel minden érintettnek.

Egyelőre úgy néz ki, a nyári szünetben még a megoldatlan költségvetési problémák terhével kell a Parlament tagjainak fáradságos munkájukat kipihenni, nem is beszélve a litván elnökségről, akik nyilván nem erről álmodtak.
De reménykedjünk egy pozitív fordulatban és kívánjunk kitartást és bölcsességet az ír elnökségnek, hogy sikerüljön tartani a menetrendet és még ebben a félévben lezáruljanak az MFF-tárgyalások! A következő trilógusra mindenesetre május 28-án kerül sor.

(Hetényi Géza)

Az első biztató jel

A legutóbbi bejegyzésünkben elég negatív képet festettünk a Tanács és az Európai Parlament (EP) között a többéves keretről zajló egyeztetésekről. Ma, részint az Európa nap adta örömünkben arról számolhatunk be, hogy a hét elején (egész pontosan május 6-án) azonban végre előrelépésre került sor az intézmények között. Barroso bizottsági elnök, Enda Kenny ír miniszterelnök és Martin Schulz, az EP elnöke áttekintette a tárgyalások előre vitelének lehetőségét, ahogy arról az ír elnökség által kiadott közös nyilatkozat beszámol.

Ugyan a 2013-as (éves) költségvetéshez kapcsolódó módosítót még nem fogadta el a Tanács (ezen a téren a május 14-i ECOFIN hozhat némi előrelépést), az EP számára is elfogadhatónak tűnik a kétlépcsős megközelítés. Ez azt jelenti, hogy nem ragaszkodnak ahhoz, hogy a Bizottság által javasolt 11,2 milliárd többletkiadásról egy az egyben döntsön a Tanács. Megállapodás született továbbá arról, hogy az éves költségvetési ügyektől részben függetlenül végre elindulnak az intézményközi egyeztetések a többéves kerethez tartozó konkrét elemekről (rugalmasság, felülvizsgálat stb.).

Természetesen megoszlanak a vélemények arról, hogy indokolt-e az eufória a hétfői egyeztetés sikere miatt (több nettó befizető tagállam szerint nem), az azonban mindenképpen biztató jel, hogy további háromoldalú egyeztetésekre, azaz trilógusokra kerül majd sor (a következőre május 13-án).

Jóllehet messze még a megállapodás a többéves keretről és nem is valószínű, hogy az ír elnökség alatt megszületik, annyit legalább sikerült elérni, hogy a tárgyalófelek végre asztalhoz ültek!

(Bajusz Anna)

Kevés előrelépés az Európai Parlamenttel folytatott tárgyalásokban

Több mint egy hónap telt az azóta, hogy az Európai Parlament (EP) határozatot fogadott el a 2014-2020-as többéves pénzügyi keretről, a Tanács és az EP között zajló tárgyalások mégsem haladtak érdemben előre. Ez alapvetően két okra vezethető vissza.

Az egyik, hogy a tagállamok is megosztottak abban, hogy a képviselők számára legfontosabb kérdésekben (félidei felülvizsgálat, nagyobb rugalmasság, saját források reformja) pontosan meddig hajlandóak elmenni a kompromisszum érdekében. A bizonytalanságot jól tükrözi, hogy az ír elnökség ugyan közzétette a 2014-2020-as többéves keretről készülő rendelet (MFF-rendelet) és az új intézményközi megállapodás felülvizsgált tervezetét, azonban ezek a jogszabály-tervezetek továbbra sem tartalmazzák az EP számára fontos, politikailag érzékeny kérdéseket. Ebből adódóan a Tanácsban a kevésbé fajsúlyos, technikai kérdések tisztázása zajlik, érdemi előrelépés nélkül.

Ennél is nagyobb probléma, hogy – amint azt az EP márciusi határozata is rögzítette – a képviselők addig nem hajlandóak tárgyalni az MFF-hez kapcsolódó jogszabályok elfogadásáról, ameddig a Tanács nem rendezi megfelelően a 2013-as (éves) költségvetésben jelentkező forráshiányt. A tavalyi évről ugyanis kb. 17 milliárd euró értékben húzódtak át kifizetetlen kohéziós számlák és várható, hogy a többi kiadási fejezetben is forráshiány lép majd fel.

A Bizottság ezért március végén közzétett egy költségvetés-módosítót, amely 11,2 milliárd euróval emelné az idei kiadási szintet, ezáltal részben kezelni lehetne a tavalyról áthúzódó hiányt. A nettó befizető tagállamok azonban egyelőre nem támogatják ezt a költségvetés-módosítót, mert nem látják minden tekintetben megalapozottnak a Bizottság által jelzett forrásigényt.

A kérdésben – kiemelt politikai jelentősége miatt – az ECOFIN Tanács próbál majd dűlőre jutni a május 14-ei ülésén. Bízzunk benne, hogy létrejön a megállapodás a költségvetés-módosítóról és ezáltal elhárul a legnagyobb akadály az elől, hogy a Tanács és az EP között a többéves keretről folytatott egyeztetések végre érdemi szakaszba lépjenek!  

(Bajusz Anna)

Az Európai Parlament megtette tétjeit

Ma az Európai Parlament újabb határozatot fogadott el a 2014–2020-as többéves pénzügyi keretről (MFF). Legutóbb tavaly októberben került sor erre, illetve azt megelőzően tavaly júniusban. A képviselők – a várakozásoknak megfelelően – formálisan is elutasították az Európai Tanács februári ülésén létrejött tanácsi alkut.

A határozat alapján a továbbiakban három tényezőhöz ragaszkodnak a 2014–2020-as többéves keret  tárgyalásai során. Az első a nagyobb költségvetési rugalmasság, amely azt jelentené, hogy lehetőség nyílna a rendelkezésre álló összegek fejezetek és évek közötti átcsoportosítására. A képviselők szerint ez azért különösen fontos, mert a tanácsi megállapodásban rendkívül alacsony kifizetési szint szerepel, márpedig ez ahhoz vezethet, hogy bizonyos programok végrehajtásához nem lenne elegendő forrás a költségvetésben. Az EP szerint ráadásul azt is rögzíteni kell, hogy a Tanácsban legyen elegendő a tagállamok többségének szavazata az átcsoportosításokhoz (az egyhangú voksolás helyett), így gyorsabbá válhatna a döntéshozatal.

A képviselők számára hasonlóan fontos kérdés, hogy az időszak felénél kerüljön sor egy érdemi, átfogó felülvizsgálatra. Az erre vonatkozó rendelkezést a jogszabályban is rögzítenék, hogy ne ismétlődjön meg a 2008–2009-ben látott folyamat, mert az nem jelentett valódi felülvizsgálatot. A harmadik kiemelt kérdés, amelyhez ragaszkodnak a képviselők, nem más, mint a saját források reformja: céljuk, hogy az intézmények egy menetrend rögzítésével jelöljék ki azt a folyamatot, amely elvezet a GNI-alapú befizetések részarányának csökkentéséhez.

A most elfogadott határozat azt is kimondja, hogy a Parlament addig nem hajlandó tárgyalni a többéves keretet rögzítő rendeletről, ameddig a tagállamok nem mutatnak készséget arra, hogy rendezzék a 2013-as éves költségvetésben fellépő forráshiányt. A Bizottság becslései szerint ugyanis körülbelül 17 milliárd euróval emelni kellene az idei költségvetésben a kifizetéseket ahhoz, hogy valamennyi kohéziós projekthez időben ki tudják fizetni a támogatást. Az MFF és a 2013-as költségvetés problémáinak összekapcsolása természetesen nem elegáns, ráadásul késleltetheti a megállapodást az előbbiről.

A Parlament tehát megtette tétjeit és egyértelműen jelezte, ütőlapok vannak a kezében. Ezeket a Lisszaboni Szerződés biztosítja számára, és kész is őket használni. A Tanács ezért új helyzetben van, immár az ír elnökség feladata, hogy olyan ésszerű kompromisszumot dolgozzon ki, amely nem kérdőjelezi meg a februári, a kormányfők által megkötött alkut, ugyanakkor megengedi, hogy az EP képviselői is megelégedve állhassanak föl a tárgyalóasztaltól.

Nem lesz könnyű dolguk, különösen, hogy a 2013-as éves költségvetés ügyei is megoldatlanok. Szerintünk a rugalmasság és egy ambiciózus felülvizsgálati klauzula lehet a végén a közös nevező, de addig még többmenetes kártyapartit kell megvívni.

(Bajusz Anna)

Egy nagyon hosszú nap eredményei

Huszonöt órányi alkudozást követően született meg az Európai Tanács február 7–8-ai ülésén a régóta várt kompromisszum az európai állam- és kormányfők között a következő többéves pénzügyi keretről.

Az EU történetében először az előzőnél kisebb költségvetést lehetett csak elfogadni, ami ellen már többször is felemeltük a szavunkat, de sajnos a realitás és a gazdasági válság győzött. Ebből a kisebb tortából kellett tehát a lehető legnagyobb szeletet kihasítani Magyarország számára. Lássuk mit is sikerült elérnünk.

Az egy főre eső nettó pozíció tekintetében (vagyis minden hazánkba érkező uniós – kohéziós és agrár – forrásból levonva a magyar befizetéseket 2011-es áron) hét évre vetítve a második helyen állunk 2512 euróval. Mi vagyunk az egyetlen tagállam, amely a nettó pozícióját tekintve minden bevett számítási mód szerint (nominálisan, a GNI arányában és egy főre vetítve) az első háromban tudott végezni. 2014 és 2020 között 25,004 milliárd euró érkezik a magyar gazdaságba, amely a magyar GNI 3,6%-a.

Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mi történt a blogon is sokszor emlegetett 30%-os kohéziós veszteségünkkel?A magyar kohéziós allokáció várhatóan 20,56 milliárd eurót tesz ki (2011-es áron) 2014 és 2020 között. A Bizottság javaslata alapján kb. 18,3 milliárd euróra lettünk volna jogosultak, tehát a tárgyalások során 12%-os javulást sikerült elérni. Így a négy legszegényebb magyar régió fejlesztési forrásai nem fognak csökkenni az elkövetkező időszakban. A szintén többször is említett támogatási felső korlát (capping) általános, 2,35%-os szintjéhez képest Magyarországra és a balti országokra 2,59%-os felső határ vonatkozik. (Az Európai Bizottság egységesen 2,5%-os szintet javasolt.) Ez önmagában kb. 700 millió euróval növelte a magyar kohéziós borítékot.

Mindezt magyar szempontból nagyon komoly eredménynek tartjuk, hiszen az egységes támogatási felső korlát és rossz makrogazdasági előrejelzések miatt igen nehéz helyzetből indultunk, továbbá a főösszeg és a kohéziós politikára szánt összegek is csökkentek, vagyis sikerült szembemenni néhány igen erős trenddel. Érdekességképp ide kívánkozik, hogy a mostani, 2007-2013-as pénzügyi keret 2005-ös (erős európai gazdasági növekedés közepette zajló) tárgyalásai során hazánk forrásai 10%-kal csökkentek az Európai Bizottság induló javaslatához képest.

A közös mezőgazdasági politika finanszírozása kapcsán a közvetlen kifizetések szintjét nagyságrendileg sikerült megőrizni (260 euró/hektár helyett 250 euró/hektár), a gazdák az elmúlt időszak legmagasabb – a felfutó szakaszt követően a 2013-as évben kapott – szintjéhez közeli mértékű támogatásban részesülnek az elkövetkező hét évben. Vidékfejlesztésre évente nagyjából 490 millió eurót tudunk majd költeni.

A konkrét összegeken felül nagyon fontos, hogy milyen szabályok mentén kell elkölteni a megkapott pénzeket. Ebben a tekintetben is sikerült komoly javulást elérnünk. A Kohézió Barátai országok közös fellépésének köszönhetően 2014 és 2020 között is elszámolható költség lesz az áfa és továbbra is 85% uniós mellett 15% nemzeti finanszírozás szükséges a projektek végrehajtására. Mindkét kérdésben nagyon komoly erők dolgoztak ellenünk, de végül sikerült a nekünk kedvező forgatókönyvet kiharcolni, ez évi 210 milliárd, hét év alatt közel 1500 milliárd forint megtakarítást jelent a magyar költségvetésnek, ami sokat segít a költségvetési egyenleg 3% alatt tartásában.

Összességében elmondhatjuk, hogy magyar szempontból a körülményekhez képest jó megállapodás született a Tanácson belül. Természetesen hátravan még az Európai Parlamenttel való tárgyalás is, amely az első nyilatkozatok alapján szintén nem tűnik egyszerű feladatnak.

Annak, akit további részletek érdekelnek, ajánljuk az eu.kormany.hu vonatkozó hírét, valamint Győri Enikő államtitkár mai Népszabadságban megjelent írását.

(Modok Benő)

U.i.: Kipróbáltuk, hogy milyen alvás nélkül végigcsinálni két napot, senkinek sem ajánljuk…

A céldátum: február 7.

Herman Van Rompuy a héten megerősítette, hogy az állam-, illetve kormányfők az Európai Tanács február 7-i ülésén próbálnak majd megállapodásra jutni a 2014–2020-as többéves pénzügyi keretről (MFF).

Az Európai Tanács elnöke szemmel láthatólag bízik a sikerben, mert a 8-i ülésnapon már más témákat tervez napirendre venni (kereskedelempolitika, külkapcsolatok). Legújabb – a korábbihoz képest csak finomhangolt – javaslatát azonban csak a csúcsot közvetlenül megelőzően terjeszti majd be. Az elnök úgy értelmezi, hogy az előző MFF-csúcsot 2012. november 23-án csak felfüggesztették, ezért ugyanonnan kell folytatni a tárgyalásokat, ahová akkor eljutottak. Éppen ezért semmiféle előkészítő fórum (Coreper, Általános Ügyek Tanácsa) nem tárgyalja előtte a dossziét, Van Rompuy birtokában van minden szükséges információnak.

Nem marad más hátra, bízunk benne, hogy a flamand–vallon vitákon edződött elnök megbirkózik 27 állam-, illetve kormányfővel is. Ha tető alá tudja hozni a csomagot oly módon, hogy Magyarország jobban jár, mint amire az előzmények alapján számíthatunk, akkor minden elismerésünk az övé.

(Bajusz Anna)

A menetrendre várva

A tavaly novemberi, sikertelen MFF-csúcs óta már közel két hónap telt el (benne a karácsonyi ünnepekkel), azonban még mindig nem tudjuk, hogyan és mikor képzeli el az Európai Tanács elnöke a többéves keretről szóló megegyezést. A novemberi csúcson nem volt messze a megállapodás, de miután nyilvánvalóvá vált, hogy az nem érhető el ott és akkor, az elnök nem vázolt fel pontos menetrendet a továbbiakra. Terjed olyan szóbeszéd, mely szerint a februári ülést az MFF kérdésének szentelik (a jelenleg ismert napirend szerint ez nincs így), ugyanakkor ezt senki nem erősítette meg.

A december eltelt a gazdasági és monetáris unió jövőjéről és a bankunió megteremtéséről szóló vitával, az MFF témája ideiglenesen háttérbe szorult. Most, hogy már lassan január közepe van, lassan fel kell szállnia a fehér füstnek az MFF-menetrend kapcsán, főleg, ha februárban neki akarunk futni a kérdésnek. Persze azt sem tudjuk, hogy az elnök csak magára a csúcsra akar bevinni egy új javaslatot (vélhetően nagyon hasonlót ahhoz, amivel novemberben is előállt), vagy meg akarja futni azokat a szokásos köröket (Coreper, Általános Ügyek Tanácsa), amelyek normál esetben megelőzik és előkészítik az állam- és kormányfők megállapodását. Ez utóbbinak talán már nem lenne túl sok értelme, az eddigi tárgyalások során már mindenki mindent elmondott prioritásairól, már tényleg csak a kompromisszumok megkötése van hátra, ami az állam- és kormányfők feladata.

Az idő mindenestre sürget, a tagállamok közti megegyezést követően az Európai Parlamenttel is meg kell állapodni, közben pedig meg kell alkotni azokat a jogszabályokat, amelyek az egyes költségvetési előirányzatokhoz tartozó programokat szabályozzák. Ahhoz, hogy 2014-ben el tudjon indulni az új költségvetési ciklus erőltetett menetre lesz szükség.

(Hetényi Géza)