Messze még az áttörés

Az ősz beköszöntével az MFF-tárgyalások folytatódnak, alapvetően továbbra is az Általános Ügyek Tanácsában. Augusztus végén a tagállamok európai ügyekért felelős miniszterei Cipruson, informális keretek között folytattak eszmecserét a következő többéves keretről, amely azonban – új elnökségi javaslat híján – konkrét eredményeket nem hozott. Annyi azért történt, hogy az Európai Bizottság és az Európai Parlament jelen lévő képviselői egyöntetűen tiltakoztak a bizottsági javaslatban megfogalmazott kiadási szint csökkentése ellen, amelyet a kohéziós országok nagy része is megtámogatott. 17 tagállam volt ezen a véleményen, elég egyértelmű üzenet ez egy egyhangúságot igénylő kérdésben. Látványosan szembe ment viszont ezzel a nézettel a nettó befizetők számbelileg kisebb, de annál elszántabb csoportja, akik ismét hitet tettek a főösszeg jelentős csökkentése mellett. A tétek 100 és 150 milliárd euró között szóródtak, ennyit, azaz legalább 10 százalékot kívánnak lefaragni a büdzséből annak legjelentősebb finanszírozói.

Szeptemberben folytatódott a történet, immár Brüsszelben a Tanács rendes ülésén, ahol már az új ciprusi tárgyalási keret várta a tagállamokat. Az új keret annyiban új, hogy a ciprusi elnökség néhány módosítást tett a dánok által kidolgozott dokumentumon, alapjaiban azonban nem változtatott semmit, számokkal pedig továbbra sem állt elő. Erre úgy tűnik, október végéig várnunk kell. A keret azért tartalmaz néhány érdekes újítást, magyar szempontból is. Egyrészt, a capping szintje immár nem 2,5 százalék, hanem maximum ennyi, de ennél kevesebb is lehet. Kikerült a fordított biztonsági háló is a javaslatból, aminek szlovák és lengyel barátaink biztos jobban örültek volna, ha nem motoszkálna a fejükben az a gondolat, hogy ha jól levisszük a capping szintjét, akkor már nincs is értelme a fordított hálónak, mert az allokáció amúgy is a jelenlegi időszak szintje alá esik.

A balti országok és Magyarország számára kialakított 2,X százalékos capping-formula továbbra is élő opció, persze ennek a szintjét is befolyásolhatja, a normál capping-szint változása. Nekünk persze változatlanul az a célunk, hogy ez a szám a mi esetünkben minél nagyobb legyen, és ne is kettessel kezdődjön.

Ebben és más kérdésekben persze nem lesz addig döntés, amíg az MFF fő számaira nem tesz az elnökség javaslatot. Úgy tűnik, erre csak nem sokkal a novemberi rendkívüli Európai Tanács ülése előtt kerül majd sor, ahol már Van Rompuy elnök veszi a kezébe az irányítást, és próbálja az állam- és kormányfőket egy megfelelő megállapodásra bírni. Nem lesz könnyű dolga, mivel igen messziről futunk neki a célnak. Addig viszont tovább kerülgetjük a forró kását, számok nélkül az érdemi vita és alkufolyamat sem fog megindulni. Megjósolhatatlan, lesz-e áttörés novemberben, annak ellenére is, hogy mindenki a megegyezés fontosságát hangsúlyozza.

(Hetényi Géza)

Lesz-e pénzügyi tranzakciós adó az EU-ban?

Ebben a bejegyzésben röviden áttekintjük, hogy tavaly nyár óta, amikor az Európai Bizottság javaslatot tett a pénzügyi tranzakciós adó (financial transaction tax, FTT) bevezetésére, milyen előrehaladás figyelhető meg ezen a területen.

Egy ötlet – kétirányú gondolkodás

A Bizottság 2011 júniusában azt javasolta, hogy a tagállamokban a kötvényekkel és részvényekkel való kereskedést 0,1 százalékos adó terhelje, a származtatott termékekkel történő kereskedést pedig 0,01 százalékos. A pénzügyi intézmények közvetlenül a tagállamoknak fizetnék be a tranzakciós adót. Az így keletkezett jövedelem kétharmadát kellene a tagállamoknak az uniós költségvetésbe átutalni, egyharmada pedig a nemzeti költségvetésekben maradna. A Brüsszelbe átutalt hányad ugyanakkor GNI-alapú befizetést váltana ki, ezáltal is csökkenne a költségvetés nemzeti hozzájárulásoktól való függősége.

Tavaly nyár óta – különböző fórumokon – rengeteg vita zajlott már a tagállamok képviselői között az FTT bevezetéséről. Egyrészt tárgyaltak az FTT-ről abból a szemszögből, hogy új saját forrássá válhat-e a 2014–2020-as többéves pénzügyi keret során (erről az Általános Ügyek Tanácsa folytatott vitát). Másrészt (az ECOFIN-tanácsban) megvizsgálták az FTT-t általánosságban mint lehetséges új adónemet. Az egymással gyakorlatilag párhuzamosan zajló vitákból kiderült, hogy van néhány tagállam, amely elképzelhetőnek tartja, hogy bevezessék a tranzakciós adót, azonban nagyon kevesen vannak, amelyek ezt a közös költségvetés új saját forrásaként is szívesen látnák.

Összeérnek a szálak

A következő többéves keretről folytatott viták során egyértelművé vált, hogy az Egyesült Királyság ellenzi a leghatározottabban az FTT saját forrásként történő bevezetését, de számos más tagállam (köztük Magyarország) is elzárkózik ettől. Az Általános Ügyek Tanácsa keretein belül tehát úgy tűnt, hogy megfeneklettek a viták, hiszen a saját forrásokról a tagállamoknak egyhangú döntést kell hozniuk.

Az FTT mint új adónem vitája 2012 júniusában azonban új szakaszba lépett: a növekedési és munkahelyteremtési paktum végrehajtása kapcsán az Európai Tanács úgy határozott, hogy a tagállamok egy köre megerősített együttműködésre vonatkozó kérelmet terjeszt majd elő. Természetesen egy hosszú folyamatnak ígérkezik, mire ez a néhány tagállam ténylegesen be tudja majd vezetni az FTT-t (a szükséges lépéseket az EUMSz. 326–334. cikkei tartalmazzák), de az Európai Tanács döntése lehetőséget teremt az előrelépésre.

A megerősített együttműködés lehetősége a Bizottságot is további munkára serkentette. Ennek részeként júliusban közreadott egy non-papert, amelyben megvizsgálta, hogy van-e akadálya annak, hogy azon tagállamok, amelyek megerősített együttműködés keretében bevezetik az FTT-t, egyidejűleg saját forrásként alkalmazzák. Másképpen fogalmazva: van-e lehetőség arra, hogy ezek a tagállamok az FTT-ből befolyó jövedelemmel váltsák ki a GNI-alapú befizetéseik egy részét. A Bizottság először jogi, majd gazdasági szempontból vizsgálta a kérdést, és egyik vonalon sem talált akadályt. Jogilag az szükséges ugyanis egy új saját forrás bevezetéséhez, hogy az azt rögzítő határozatot a tagállamok egyhangúlag jóváhagyják, majd valamennyi tagállam nemzeti parlamentje is ratifikálja. Ez azt jelenti, hogy amennyiben mind a 28 tagállam törvényhozása elfogadja a döntést, nincs akadálya annak, hogy csupán a megerősített együttműködésben részt vevő tagállamok fizessenek FTT-alapú saját forrást. 

Hasonlóképpen, gazdasági szempontból sincs akadálya az FTT ilyen módon történő bevezetésének, csupán arra van szükség, hogy a GNI-alapú saját forrás beszedésének módjáról szóló határozatot a tagállamok ennek megfelelően módosítsák. Következésképp, az FTT megerősített együttműködésben történő bevezetése nem érintené a többi tagállam befizetéseinek módját vagy mértékét.

FTT a tagállamokban

A tagállamokat semmi nem akadályozza meg abban, hogy az uniós kezdeményezésektől függetlenül saját területükön bevezessenek valamilyen jellegű pénzügyi tranzakciós adót. Erre a legjobb példát Franciaország adja, amely 2012 augusztusától megadóztatja a részvényvásárlásokat, de az uniós javaslatban szereplőnél magasabb mértékben (0,2 százalékos kulccsal). A Magyarországon bevezetett pénzügyi tranzakciós illeték csak abban hasonlított az FTT-javaslatra, hogy a mértéke megegyezik, és hogy a bankközi fizetési műveleteket nem vonja adóköteles körbe. A bizottsági javaslat a kockázatot megtestesítő pénzügyi eszközök forgalmára vonatkozik, míg a hazai illeték gyakorlatilag mindenfajta fizetési műveletre, tehát sokkal szélesebb körű.

(Bajusz Anna)