Ma az Európai Parlament
újabb határozatot fogadott el a 2014–2020-as többéves pénzügyi keretről
(MFF). Legutóbb tavaly októberben került sor erre, illetve azt megelőzően tavaly
júniusban. A képviselők – a várakozásoknak megfelelően – formálisan is
elutasították az Európai Tanács februári ülésén létrejött tanácsi alkut.
A határozat alapján a
továbbiakban három tényezőhöz ragaszkodnak a 2014–2020-as többéves keret tárgyalásai
során. Az első a nagyobb költségvetési rugalmasság, amely azt jelentené, hogy
lehetőség nyílna a rendelkezésre álló összegek fejezetek és évek közötti
átcsoportosítására. A képviselők szerint ez azért különösen fontos, mert a
tanácsi megállapodásban rendkívül alacsony kifizetési szint szerepel, márpedig
ez ahhoz vezethet, hogy bizonyos programok végrehajtásához nem lenne elegendő
forrás a költségvetésben. Az EP szerint ráadásul azt is rögzíteni kell, hogy a
Tanácsban legyen elegendő a tagállamok többségének szavazata az átcsoportosításokhoz
(az egyhangú voksolás helyett), így gyorsabbá válhatna a döntéshozatal.
A képviselők számára
hasonlóan fontos kérdés, hogy az időszak felénél kerüljön sor egy érdemi,
átfogó felülvizsgálatra. Az erre vonatkozó rendelkezést a jogszabályban is
rögzítenék, hogy ne ismétlődjön meg a 2008–2009-ben látott folyamat, mert az
nem jelentett valódi felülvizsgálatot. A harmadik kiemelt kérdés, amelyhez
ragaszkodnak a képviselők, nem más, mint a saját források reformja: céljuk,
hogy az intézmények egy menetrend rögzítésével jelöljék ki azt a folyamatot,
amely elvezet a GNI-alapú befizetések részarányának csökkentéséhez.
A most elfogadott
határozat azt is kimondja, hogy a Parlament addig nem hajlandó tárgyalni a
többéves keretet rögzítő rendeletről, ameddig a tagállamok nem mutatnak
készséget arra, hogy rendezzék a 2013-as éves költségvetésben fellépő
forráshiányt. A Bizottság becslései szerint ugyanis körülbelül 17 milliárd
euróval emelni kellene az idei költségvetésben a kifizetéseket ahhoz, hogy
valamennyi kohéziós projekthez időben ki tudják fizetni a támogatást. Az MFF és
a 2013-as költségvetés problémáinak összekapcsolása természetesen nem elegáns,
ráadásul késleltetheti a megállapodást az előbbiről.
A Parlament tehát
megtette tétjeit és egyértelműen jelezte, ütőlapok vannak a kezében. Ezeket a
Lisszaboni Szerződés biztosítja számára, és kész is őket használni. A Tanács
ezért új helyzetben van, immár az ír elnökség feladata, hogy olyan ésszerű
kompromisszumot dolgozzon ki, amely nem kérdőjelezi meg a februári, a
kormányfők által megkötött alkut, ugyanakkor megengedi, hogy az EP képviselői
is megelégedve állhassanak föl a tárgyalóasztaltól.
Nem lesz könnyű dolguk,
különösen, hogy a 2013-as éves költségvetés ügyei is megoldatlanok. Szerintünk
a rugalmasság és egy ambiciózus felülvizsgálati klauzula lehet a végén a közös
nevező, de addig még többmenetes kártyapartit kell megvívni.
(Bajusz Anna)
