EU-zseton

Minden tagállam nyer a kohéziós politikán

2012-02-21T07:55:00.004-08:00

Az Európai Unió közös költségvetésének legnagyobb befizetői hajlamosak úgy tekinteni a kohéziós politikára, mint az elmaradottabb tagállamokra összpontosító segélypolitikára, amely ideális esetben még a fejlettségbeli különbségek csökkentéséhez is hozzájárul. A tagállamok másik csoportja, a kohéziós politika kedvezményezettjei viszont nem győzik hangsúlyozni: a kohéziós projekteken valamennyi tagállam nyer, függetlenül attól, hogy melyik országban valósulnak meg. Sokan jóval többet, mintsem gondolnák...

Erre mutat rá a lengyel fejlesztési minisztérium megrendelésére készített friss tanulmány, amely számszerűsíti, hogy a visegrádi országok (Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország) területén elköltött kohéziós támogatásokból a „régi” tagállamoknak (az EU15-öknek) mekkora nyeresége származott. Az eredmények magukért beszélnek.

Az elemzés szerint 2004 és 2015 között összesen 140 milliárd euró kohéziós támogatás áramlik a visegrádi országokba, ebből az EU15-öknek kb. 75 milliárd euró nyeresége keletkezik. Figyelembe véve, hogy mekkora összeggel járulnak hozzá ezek a tagállamok az uniós kiadásokhoz, kiderül, hogy minden, a visegrádi országokban elköltött egy euróból a „régi” tagállamok átlagosan 61 cent hasznot húznak.

A „régi” tagállamok nyeresége két részre osztható: közvetlen és közvetett haszonra. Közvetlen nyereség az, hogy az EU15-ök vállalatai alvállalkozókként részt vesznek a kohéziós források felhasználásában. Ez 11 százalékát teszi ki a 75 milliárd eurós nyereségnek. A legnagyobb közvetlen nyereségre Németország tesz szert: német cégek alvállalkozói összesen 4,3 milliárd eurós hasznot húznak abból, hogy bekapcsolódnak a visegrádi országok területén megvalósuló kohéziós projektekbe. Számottevő nyeresége van továbbá a spanyol cégeknek (közel 1,5 milliárd euró, elsősorban az építőipari cégek jelenlétének köszönhetően), illetve az osztrák és francia vállalatoknak (kb. 800 millió euró mindkét ország esetében).

Közvetett nyereség az, hogy a növekvő életszínvonal és importkereslet miatt egyre többet tudnak exportálni ezekbe az országokba. A visegrádi országokban elköltött kohéziós támogatásokból származó nyereségük közel 90 százaléka így keletkezik. A közvetett haszonból is Németország részesül a legnagyobb mértékben: a kohéziós projekteknek köszönhetően 2004 és 2015 között közel 32 milliárd euróval növeli a visegrádi államokba irányuló exportját. Jelentős exportnövekményre tesz még szert Olaszország (kb. 8 milliárd euróval nő a térségünkbe irányuló exportja), valamint Hollandia és Franciaország is (mindkét ország kb. 7 milliárddal tud többet exportálni). Nagy-Britannia kb. 5 milliárd euróval tudja növelni az exportját.

Jóllehet a tanulmány több feltételezése vitatható (kezdve azzal, hogy nagyon sok becslést tartalmaz, hiszen 2015-ig vetíti előre a pénzáramlásokat), látható, hogy a nyugati tagállamok is jócskán profitálnak a kohéziós támogatásokból. Nem árt ezt is szem előtt tartania a nettó befizetőknek akkor, amikor a kohéziós támogatások csökkentésére törekednek.

És nem árt erre felhívni a figyelmüket sem…

(Bajusz Anna)

Hamlet atyjának szelleme

2012-01-30T05:28:00.000-08:00

Ahogy Hamlet atyjának szelleme, úgy kísérti a dán elnökséget a „top down” megközelítés. Rögzítsétek előre a főösszeget - suttogja - minél alacsonyabb szinten, akkor lesztek sikeresek és akkor lesz jó az új 7 éves költségvetési keret. Más indokot nem nagyon lehet találni arra, hogy miért akarják dán barátaink újrakezdeni a tárgyalásokat egy olyan módszer alapján (előre rögzíteni a főösszeget, majd ezt követően megtölteni tartalommal a költségvetést), amely alapvetően ellentétes azzal az alapelvvel, hogy semmiről sincs megállapodás addig, amíg mindenről meg nem állapodtunk. A számokról ugyanis csak a tartalommal együtt van értelme beszélni, azaz a költségvetést alulról kell felépíteni.

Sajnos az Általános Ügyek Tanácsának január 27-i ülését az elnökség „top down” szellemében próbálta levezényelni, az előre feltett orientáló kérdések is magas labdaként szolgáltak a nettó befizető országok egy elszánt csoportjának ahhoz, hogy lecsapják azokat és a „top down” mellett érveljenek. Az általános pesszimizmus és költségvetési szigor iránti igénytől az uniós költségvetés sem függetlenítheti magát.

Szerencsére a kohéziós országok résen voltak, és az előző este saját körben megtartott vacsorán egyeztetett módon, egységesen léptek fel ez ellen a kísérlet ellen. Ráadásul a számbeli fölény egyértelműen a mi oldalunkon állt, a kohézió barátai találkozóján a korábbi 14 ország mellett immár Ciprus is részt vett, nem is beszélve a megfigyelőként első ízben jelen lévő Horvátországról. Persze a „top down” híveiként fellépő nettó befizetők Németországgal, az Egyesült Királysággal és Franciaországgal a soraikban éppen elég erősek, így a tanácsülés vitája végén elmaradt a kompromisszum, és továbbra sem dőlt el, hogy melyik megközelítés lesz az „üdvözítő” a költségvetési tárgyalásokon.

Az mindenesetre jól látszik, hogy nehéz lesz a főösszeget megvédeni, és a kohéziós politika kiadásainak szintje is a nettó befizetők célkeresztjébe került. Most minden korábbinál nagyobb szükség van arra, hogy be tudjuk bizonyítani, a kohéziós politika az európai versenyképesség egyik fontos eleme, nincs külső versenyképesség belső kohézió nélkül. A közös költségvetésnek pedig éppen az a nagyszerűsége, hogy olyan projekteket finanszíroz, amelyeknek európai szinten jelentkező hozzáadott értékük van. Ezáltal ráadásul tehermentesíteni tudja a nemzeti költségvetéseket, hatékonyabban osztva el a forrásokat. Kiváló példa erre a közös határvédelem vagy a transzeurópai hálózatok finanszírozása.

A vita persze tovább folytatódik, a dánok megállapodás közelébe szeretnének eljutni a félév végén. Ez egyelőre igen nehéznek tűnik, de talán Hamlet atyjának szelleme súg majd nekik valami előremutatóbb gondolatot, mint a „top down” megközelítés.

(Hetényi Géza)

A tárgyalások várható menetrendje a dán elnökség alatt

2012-01-11T06:56:00.000-08:00

Immár tizenegy napja Dánia látja el a Tanács soros elnökségét. Lássuk, milyen terveik vannak a többéves pénzügyi keretről (MFF) folytatott tárgyalásokkal kapcsolatban.

Ahogy arról az elnökség tegnap az állandó képviselőknek (COREPER) beszámolt, Dániának nem célja júniusig megállapodást elérni a Tanácsban a 2014-2020-as többéves keretről. Ez érthető is, hiszen nagyon sok még a nyitott kérdés! Ezekről nem lehet ilyen rövid időn belül döntést hozni. Ennek ellenére intenzív munkát tervez a dán elnökség: az MFF az Általános Ügyek Tanácsának szinte valamennyi ülésén szerepelni fog, sőt egy ízben a pénzügyminiszterek is áttekintik majd a tárgyalások helyzetét a félév során az ECOFIN-ülésen.

A dán elnökség három szakaszra osztotta az elnökségét az MFF-tárgyalások szempontjából. Januárban és februárban az Európai Bizottság tavaly júniusban megjelent javaslatát fogják tovább elemezni a tagállamok. Ezt követően, elnökségük középső harmadában, igyekeznek majd beazonosítani a vitás kérdéseket. Ezekből épül majd fel a dán elnökség által készítendő úgynevezett „negotiating box”, amely az Európai Tanács következtetéseihez hasonló szerkezetben veszi majd számba a legproblematikusabb kérdéseket. Májusban és júniusban erről folytatnak majd vitát a tagállamok a COREPER és az Általános Ügyek Tanácsa keretében, sőt valószínűleg az állam- és kormányfők is megvitatják majd az Európai Tanács júniusi ülésén. Dánia célja az, hogy elnökségük végére a lehető legtöbb kérdésre megoldás szülessen, illetve egyértelműen kirajzolódjon az a néhány, legfelsőbb szintű politikai döntést igénylő probléma, amelyről a második félévben – a ciprusi elnökség során – az állam- és kormányfők megállapodhatnak.

Egy szó, mint száz: feszített lesz a tempó, de erre szükség is van, hiszen az év vége előtt mindenképp meg kell állapodni a 2014-ben induló MFF-ről annak érdekében, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre az MFF-hez kapcsolódó jogszabályok elkészítésére.

(Bajusz Anna)

A legfőbb magyar problémáról

2011-12-15T07:11:00.000-08:00

Már a kohézió barátairól szóló november 10-i posztban jeleztük, hogy vissza fogunk térni arra a kérdésre, miért is Magyarország jelenleg a Bizottság pénzügyi keretre vonatkozó javaslatának legnagyobb vesztese. Az ördög természetesen most is a részletekben bújik meg, egészen pontosan a kohéziós politika címszó alatt.

Mivel ez számunkra a legfontosabb kérdés, ezért a Bizottság javaslatának június 29-i megjelenését követően itt is kellett a leggyorsabban kiszámolni, hogy mennyi is az annyi a következő hét évre. A rendkívül szerteágazó alapadatok és bonyolult képletek Excel-erdején magát keresztülhámozó érintettek kivétel nélkül megdöbbentek, amikor először szembesültek a végeredménnyel, miszerint a mostani 25 milliárd eurónál nagyjából 20 százalékkal kevesebb forrással, mintegy 20 milliárd euróval számolhatunk a következő időszakban (miközben például Szlovákia és Lengyelország jóval több forrásra számíthat a mostani kerethez képest). De miért is van ez? Végeredményben három okra tudjuk visszavezetni a problémát.

A kohéziós pénzek célzottjai alapvetően a fejlettségük alapján különféle kategóriákba sorolt régiók (hazánk esetében a hét statisztikai régió), ám a bizottsági javaslat országos szinten húz egy támogatási felső korlátot (ez az úgynevezett „capping”), amellyel kimondja, hogy egy tagállam legfeljebb a GDP-jének 2,5 százalékával megegyező mértékű támogatásban részesülhet. Vagyis ami e határ felett járna az egyes régióknak saját fejlettségük (vagyis inkább fejletlenségük) okán, azt országos szinten „lefölözi”.

Ez a határ a most futó pénzügyi keretben hazánk esetében 3,54 százalék (bár ebbe még a vidékfejlesztés is beleszámított), vagyis itt egy radikális csökkentésről beszélhetünk. Tudni kell viszont, hogy nagyjából egy fejlettségi szinten vagyunk Lengyelországgal, ezért a korlát felfelé tolása esetén minden nekünk jutó 1 euró mellett további 4 eurót kellene adni lengyel barátainknak, ez pedig összességében már olyan terhet jelent, amit a nettó befizető országok biztosan nem tudnak elfogadni.

A baj második oka Magyarország GDP-tényadatai. Hazánk esetében ugyanis már 2006-ban észrevehetően visszaesett a GDP növekedése, míg a többi tagállam ezzel a problémával csak egy-másfél évvel később, a világgazdasági válság kitörésekor szembesült. Így a 2006 és 2008 közötti időszakban jelentős különbség van Magyarország és a többi tagállam GDP-növekedése között. Ez a Bizottság módszertana alapján megmutatkozik a kohéziós borítékunkon is, mivel a múltbeli tényadatok szolgálnak alapul a hosszú távú előrejelzésekhez.

A harmadik indok éppen ez, a Bizottság által Magyarország esetében kiszámolt, szerintünk elég pesszimista GDP-előrejelzés a 2014 és 2020 közötti időszakra. A Bizottság csak két évre előre készít valós GDP-előrejelzéseket az egyes tagállamokra (vagyis most 2012-2013-as adat áll rendelkezésre), a középtávú becsléseit ez alapján vetíti ki hosszabb időtávra. Itt van egy komoly nézetkülönbség köztünk és a Bizottság között, mert ez a kivetítés nem veszi kellően figyelembe a megkezdett strukturális átalakításokat és az ezekben rejlő növekedési potenciált. A módszertan azonban egységes mind a 27 tagállamra, ezért nagyon nehéz bármilyen változást is elérni.

(a szerző Modok Benő, a Külügyminisztérium EU Gazdaságpolitikai Főosztályának munkatársa)

Bemutatta jelentését a lengyel elnökség

2011-12-06T07:30:00.000-08:00

Az Általános Ügyek Tanácsának december 5-ei ülésén a tagállamok Európa-ügyi miniszterei kifejtették véleményüket a jelentésről, amelyben a lengyel elnökség igyekezett valós képet festeni a többéves pénzügyi keretről folytatott tárgyalások eddigi eredményeiről. Egyes nettó befizető tagállamok szerint ez nem sikerült: Németország, az Egyesült Királyság és Hollandia annyira elégedetlen volt az elkészült jelentéssel, hogy nem is kívántak hozzászólni a Tanács ülésén. Szerintük a dán elnökségnek elölről – „nulláról” – kell kezdenie a tárgyalásokat, mert a lengyel elnökség nem vette elég komolyan ezt a feladatot.

Magyar szempontból nagyon fontos, hogy – az előzetes várakozásoknak megfelelően – bekerült a szövegbe: a kohéziós támogatások esetén érvényesülő támogatási felső határ (capping) csökkentése több tagállam számára forrásveszteséget okozhat. Ez hivatkozási alapot teremt számunkra ahhoz, hogy a januárban folytatódó tárgyalások során is kellő figyelmet kapjon ez a probléma.

A jelentés az összes olyan témát számba veszi, amelyről július óta a tagállamok – különböző szinteken – tárgyalásokat folytattak. A horizontális kérdések (a többéves keret főösszege, szerkezete, időtartama, stb.) áttekintése után részletesen foglalkozik a kiadási tételekkel, majd a bevételi oldal lehetséges reformjával. Összességében elmondható, hogy a közel tizennégy oldalas jelentés méltó képet fest a lengyel elnökség tevékenységéről: sok kérdést érintettek a félév alatt, de előrelépés csak néhány, kevésbé fajsúlyos kérdésben történt (például a keret hétéves időtartamában).

Igaz, a lengyel elnökség nem is tűzött ki maga elé túl ambiciózus célokat. Arra törekedtek, hogy a tagállamok részleteiben is megismerhessék a Bizottság júniusban megjelent javaslatát, illetve a mögötte meghúzódó logikát. Így a dán elnökségnek igencsak bele kell majd húznia annak érdekében, hogy még 2012-ben létrejöjjön a megállapodás a Tanácsban.

(Bajusz Anna)

Hétfőn ismét Általános Ügyek Tanácsa

2011-12-02T05:35:00.000-08:00

Brüsszelben találkoznak 2011. december 5-én a tagállamok Európa-ügyi miniszterei. Zsúfolt napirendjük egyik pontja a többéves pénzügyi keret, az MFF (Multiannual Financial Framework): a miniszterek kifejthetik véleményüket arról a jelentésről (progress report), amelyben a lengyel elnökség beszámol az MFF-tárgyalások elnökségük alatt elért eredményeiről. Nem egyszerű feladat…

A héten előzetes egyeztetésre bocsátott jelentésben ugyanis valamennyi tagállam saját szempontjainak hangsúlyosabb megjelenítésére törekszik. A költségvetési szigort mindenek fölé helyező „nettó befizetők” például szeretnék egyértelművé tenni, hogy az MFF-et „fentről lefelé”, ún. top-down megközelítésben kell tervezni, nem pedig úgy, hogy a tagállamok minden kívánságát figyelembe vesszük. Ezzel szemben a tagállamok egy másik csoportja a legfontosabb kiadási tételekre (a közös agrárpolitikára és a kohézióra) összpontosít, így azt szeretné rögzíteni a jelentésben, hogy ezen politikák céljai és eszközei ne változzanak rossz irányba.

Számukra komoly veszélyt rejt magában például a kohéziós támogatások esetén érvényesülő támogatási felső határ (capping) radikális csökkentésére tett bizottsági javaslat, amely a Magyarországra érkező kohéziós forrásokat is jelentősen csökkentheti. Vannak azonban olyan tagállamok, amelyeknek nincs ellenére a Bizottság által javasolt capping, mert így nem kell attól tartaniuk, hogy az EU túl sokat költ majd a kohéziós politikára 2014 és 2020 között.

Vajon hogyan jelenik majd meg a capping a lengyel elnökség jelentésében? Úgy fognak rá hivatkozni a tagállamok, mint egy ügyes megoldásra, amely gátat szab a folyamatosan növekvő kohéziós kiadásoknak vagy mint egy túlzott szigort megtestesítő, indokolatlan korlátozásra? Ez természetesen csak egy apró eleme a készülő elnökségi jelentésnek, mégis nagyon fontos egyes tagállamok, köztük Magyarország számára.

A lengyel elnökség a tagállamok eddig beérkezett javaslatai alapján már elkészítette a végleges szövegtervezetet, amelyről a miniszterek a hétfői ülésen még kifejthetik véleményüket. Az általuk jóváhagyott jelentés fogja lezárni az MFF-tárgyalások első szakaszát, hogy januárban a dán elnökség alatt folytatódhassanak a viták.

A hétfői ülés eredményéről természetesen, amint lehet, beszámolunk majd a blogon.

(a szerző Bajusz Anna, a Külügyminisztérium EU Gazdaságpolitikai Főosztályának munkatársa)

Sikeresen lezajlott a társadalmi egyeztetés első köre

2011-11-30T02:15:00.000-08:00

Az Akadémia dísztermében több mint 150 érdeklődő részvételével megkezdtük az egyeztetést a többéves pénzügyi keretről. Számos érdekes hozzászólást hallhattunk, több meglepő és nem kevésbé megfontolandó felvetés is elhangzott. Csak egy példa: Surján képviselő úr javaslata a Szociális Alap és a Globalizációs Alap megszüntetésére bizonyára megosztja majd a témával foglalkozó szakértőket.

Az előadók anyagait mindenki elolvashatja itt, a blogon keresztül a jobboldali linkekre kattintva, míg Martonyi János, Győri Enikő és Janusz Lewandowski vitaindítóit az eu.kormany.hu-n teljes egészében megtekinthetik videón.

A lengyel elnökség a jövő hétre csinál kasszát az eddig elvégzett munkáról. Most mi is megtesszük ugyanezt, persze magyar szempontból. Így lassan vége a bemelegítési szakasznak, kezdődhet az éles mérkőzés, de ott már nem lengyelek, hanem a dánok lesznek a játékvezetők. Erre készülünk a háttérben, és persze folytatjuk az eszmecserét itt a blogon.

Köszönjük mindenkinek, aki a konferencián előadásával, hozzászólásával segítette a munkánkat!

(Hetényi Géza)

Indul a társadalmi egyeztetés

2011-11-23T07:14:00.000-08:00

Már csak néhány nap, és november 28-án a Magyar Tudományos Akadémia falai között megkezdődik az Európai Unió többéves pénzügyi keretéről szóló társadalmi egyeztetés. A magas színtű eseményen vezető hazai és európai politikusok mellett a tudományos élet és a civil szféra képviselői is jelen lesznek.

A konferencia részletes programja az eu.kormany.hu-n olvasható.

(Hetényi Géza)

Az elvégzett munka első gyümölcsei

2011-11-16T08:24:00.000-08:00

Az Általános Ügyek Tanácsának tegnapi maratoni ülésén a gyakorlatban is megvalósult a kohéziós országok minapi budapesti találkozóján kialakított taktika. A magyar külügyminiszter a „Kohézió Barátai” csoport nevében egyik első felszólalóként megadta a vita alaphangját, felszólalását az érintett tagállamok sorban visszaigazolták. Érdemes volt hát annyi energiát fektetni a kohéziós politikát féltő országokkal való egyeztetésbe, úgy tűnik, az együttműködés - legalábbis a költségvetési vitának ebben a szakaszában - meghozza gyümölcseit.

Ezzel lassan elérkezünk az első felvonás végéhez a tárgyalási folyamatban, és a magyar álláspontot teljesen egyértelművé tettük mostanra minden partnerünk előtt. Ez óriási eredmény, bár még nem garancia a végső sikerre. De azt már senki nem vetheti szemünkre a következő egy év folyamán, hogy ne lett volna egyértelmű, mik az elvárásaink a jövő pénzügyi keretétől – amit teljes egyhangúsággal kell majd elfogadnunk. Röviden összefoglalva: hajrá kohézió barátai, csak így tovább!

A részletes beszámoló az eu.kormany.hu-n olvasható.

(a szerző Hajdú Márton, a brüsszeli Állandó Képviselet szóvivője)

Terítéken a kohézió

2011-11-15T06:26:00.000-08:00

Túl vagyunk a kohézió barátai országok találkozóján, amely több eredményt és előrelépést hozott, mint amit előzetesen vártunk. Az Általános Ügyek Tanácsának mai ülésén Martonyi János 13 ország nevében fog beszélni országaink legfontosabb kifogásairól a Bizottság javaslatával kapcsolatban.

Bővebb beszámoló a kohézió barátainak találkozójáról az eu.kormany.hu-n, ezen a linken, nemsokára pedig jelentkezünk a mai nap történéseivel is.

(Hetényi Géza)

A kohézió barátai

2011-11-10T07:23:00.000-08:00

Hát akkor csapjunk bele a közepébe! November 10-én a „kohézió barátai” uniós államtitkári szinten adnak egymásnak randevút Budapesten, magyar meghívásra. A cél nem kevesebb, mint a kohéziós politika megmentése.

Az érintett 14 tagországban (a 2004 óta csatlakozott 12 mínusz Ciprus, plusz Görögország, Spanyolország és Portugália) egyaránt jól tudják, hogy a legfejletlenebb régiókat felzárkóztatni kívánó politika komoly veszélyben van, folyamatos kritikák érik, célszerűségét többen megkérdőjelezik. Ez csak pénzpocsékolás – mondják –, ezek el sem tudnak költeni ennyi pénzt, amúgy is ellopják a felét, meg maximum díszes szökőkutak épülnek tucatszám, erre ne költsük az európai adófizetők pénzét. Szökőkutakból és a díszburkolatból nem lesz európai versenyképesség, inkább ez utóbbira koncentráljunk. Amúgy is, a válság miatt mindenki féltékenyen őrzi a pénztárcáját, az eurózóna-tagoknak meg rendszeresen mélyen bele kell nyúlniuk a mentőcsomagok finanszírozása végett. Ráadásul pont azok az országok vannak a legnagyobb bajban és szorulnak pénzügyi mankóra (Írország, Görögország, Portugália), amelyekbe csak úgy ömlött a sok támogatás a nyolcvanas-kilencvenes években. Így nem csoda, hogy totál kudarcként könyvelik el az egész kohéziós politikát.

Az Általános Ügyek Tanácsának november 15-i ülésén a külügyminiszterek hosszas és részletes vitát folytatnak majd a kohéziós politika jövőjéről. És a fentiekhez hasonló gondolatmenetek bizonyára vissza fognak köszönni. Ezért fontos a 14 kohéziós ország egységes kiállása.

Amiben egyetértünk, az nem több és nem is kevesebb, mint hogy a kohéziós politika sikere nélkül nincs európai versenyképesség! Egy fragmentálódott, leszakadó perifériájú unió nem tud talpon maradni a globális versenyben. A kohéziós politikának igenis vannak komoly eredményei. A hatékonyságát persze növelni kell, ami nem jól működik az kijavítandó. De nem szabad megkérdőjelezni a politikát magát! Ha okosan és jól használjuk a kohéziós forrásokat, akkor nemcsak hogy nemzeti finanszírozási igényt váltunk ki (tehát a költségvetési hatás igazából semleges, csak másik zsebből vesszük ki a pénzt), hanem multiplikatív hatást érhetünk el, azaz 1+1 lehet akár 3 is.

Természetesen a kohézió tekintetében a 14-ek sok mindent különbözően látnak. A politika eszközei, célrendszere, a végrehajtás módja máshogy néz ki Lisszabonból, mint Tallinnból vagy Budapestről. Mindenki tisztában van vele, versenytársak vagyunk a kohéziós pénzek megszerzésében. De ha most, a fő keretek kialakításánál nem fogunk össze, akkor nem marad miért versenyezni.

Nem is célunk ezért, hogy most mindenben egyetértsünk Budapesten. Át fogjuk tekinteni, kinek melyek a legfőbb problémái, ki mit tart a legégetőbb kérdésnek. Jó, ha ezt tudjuk magunk közt, mindenki tisztábban fog látni. Nekünk, magyaroknak nagyon súlyos mondandónk kell, hogy legyen, a dolgok jelen állása szerint ugyanis a legnagyobb vesztesei lehetünk az új pénzügyi keretnek (erről egy következő bejegyzésben majd bővebben lesz szó).

De a közös üzenetünk most nem ezekről a – mindenkit különböző mértékben érintő – problémákról fog szólni, hanem arról, amiben 14 ország – az unió fele – egyetért: a kohéziós politikát, annak alapvető értékeit és megfelelő finanszírozását meg kell őrizni. A kohézió nem válhat a gazdasági válság okozta restrikciós kényszer áldozatává. Ez az üzenet, amelyet meg kell hallania mindenkinek, a november 15-i tanácsoülésen részt vevő 27 minisztertől a Bizottságon át a véleményformáló szaksajtóig. Elsősorban ezért hívtuk november 10-re Budapestre kohéziós barátainkat.

(a szerző Hetényi Géza, a Külügyminisztérium EU Gazdaságpolitikai Főosztályának vezetője)

Kedves Olvasó!

2011-11-10T06:37:00.000-08:00

Egy blog nem éppen szokványos formája a társadalmi konzultációnak, ám teret engedve az EU-elnökségen edződött fiatal munkatársak kezdeményezéseinek és az új kor kihívásainak, ezt a fórumot választottuk arra, hogy széles körű párbeszédet indítsunk az Európai Unió 2014 és 2020 közötti költségvetéséről.

A többéves pénzügyi keretről, angol rövidítéssel MFF-ről (Multiannual Financial Framework) szóló tárgyalások soha nem zökkenőmentesek, de az alkufolyamatot most pénzügyi és adósságválság is nehezíti. A költségvetési tervezés rendkívül hosszadalmas: 2011 júliusában indult el és várhatóan 2012 végére születhet megállapodás a tagállamok között. Az MFF nem egyszerűen a pénzről szól, hanem politikai kérdés is, mert megmutatja, hogy mik azok a közös európai célok, amelyeket valamennyi tagállam fontosnak tart. Ugyanakkor a vitában minden tagállam kőkeményen védi saját érdekeit, hiszen hozzávetőleg ezermilliárd euró elosztásáról van szó.

Magyarország a jelenlegi közös költségvetés egyik legnagyobb nettó kedvezményezettje. Ezért az új többéves költségvetés alapvetően meghatározza majd hazánk fejlesztési lehetőségeit. A tárgyalások során dől el többek között az, hogy a magyar gazdák és termelők mekkora támogatásra számíthatnak a közös agrárpolitikából; hogy az egyes régiók milyen jellegű fejlesztésekhez, képzésekhez igényelhetnek uniós támogatást; hogy mennyi uniós pénz jut kutatás-fejlesztésre, közegészségügyre és az Európai Unión kívüli szegény országok segítésére.

Célunk, hogy a kutatók, a civil szféra, valamint a támogatások felhasználóinak véleménye is megjelenjen a költségvetés tárgyalási folyamata során. Ennek érdekében rendezünk nyilvános konferenciasorozatot, tárgyalási vetélkedőt és indítjuk útjára ezt a blogot is. Itt igyekszünk közzétenni minden fontosabb dokumentumot, tájékoztatást adni a tárgyalásokat befolyásoló javaslatokról, fejleményekről, rendezvényekről, és várjuk az érdeklődők véleményét, hozzászólásait.

A blog készítői fiatal szakértők, de számos vendéget, kutatót, civil szervezetet is felkérünk, hogy fejtse ki álláspontját arról, merre tartson Európa és benne Magyarország.

Hölgyeim és Uraim, tegyék meg tétjeiket! Mert nem csak pénzről van szó!

(a szerző Győri Enikő, a Külügyminiszérium EU-ügyekért felelős államtitkára)