Herman Van Rompuy a héten megerősítette, hogy az állam-, illetve kormányfők az Európai Tanács február 7-i ülésén próbálnak majd megállapodásra jutni a 2014–2020-as többéves pénzügyi keretről (MFF).
Az Európai Tanács elnöke szemmel láthatólag bízik a sikerben, mert a 8-i ülésnapon már más témákat tervez napirendre venni (kereskedelempolitika, külkapcsolatok). Legújabb – a korábbihoz képest csak finomhangolt – javaslatát azonban csak a csúcsot közvetlenül megelőzően terjeszti majd be. Az elnök úgy értelmezi, hogy az előző MFF-csúcsot 2012. november 23-án csak felfüggesztették, ezért ugyanonnan kell folytatni a tárgyalásokat, ahová akkor eljutottak. Éppen ezért semmiféle előkészítő fórum (Coreper, Általános Ügyek Tanácsa) nem tárgyalja előtte a dossziét, Van Rompuy birtokában van minden szükséges információnak.
Nem marad más hátra, bízunk benne, hogy a flamand–vallon vitákon edződött elnök megbirkózik 27 állam-, illetve kormányfővel is. Ha tető alá tudja hozni a csomagot oly módon, hogy Magyarország jobban jár, mint amire az előzmények alapján számíthatunk, akkor minden elismerésünk az övé.
(Bajusz Anna)
Szakmai diskurzus az EU 2014 és 2020 közötti időszakra szóló többéves keretköltségvetésének tervezetéről
2013. január 18., péntek
2013. január 7., hétfő
A menetrendre várva
A tavaly novemberi, sikertelen MFF-csúcs óta már közel két hónap telt el (benne a karácsonyi ünnepekkel), azonban még mindig nem tudjuk, hogyan és mikor képzeli el az Európai Tanács elnöke a többéves keretről szóló megegyezést. A novemberi csúcson nem volt messze a megállapodás, de miután nyilvánvalóvá vált, hogy az nem érhető el ott és akkor, az elnök nem vázolt fel pontos menetrendet a továbbiakra. Terjed olyan szóbeszéd, mely szerint a februári ülést az MFF kérdésének szentelik (a jelenleg ismert napirend szerint ez nincs így), ugyanakkor ezt senki nem erősítette meg.
A december eltelt a gazdasági és monetáris unió jövőjéről és a bankunió megteremtéséről szóló vitával, az MFF témája ideiglenesen háttérbe szorult. Most, hogy már lassan január közepe van, lassan fel kell szállnia a fehér füstnek az MFF-menetrend kapcsán, főleg, ha februárban neki akarunk futni a kérdésnek. Persze azt sem tudjuk, hogy az elnök csak magára a csúcsra akar bevinni egy új javaslatot (vélhetően nagyon hasonlót ahhoz, amivel novemberben is előállt), vagy meg akarja futni azokat a szokásos köröket (Coreper, Általános Ügyek Tanácsa), amelyek normál esetben megelőzik és előkészítik az állam- és kormányfők megállapodását. Ez utóbbinak talán már nem lenne túl sok értelme, az eddigi tárgyalások során már mindenki mindent elmondott prioritásairól, már tényleg csak a kompromisszumok megkötése van hátra, ami az állam- és kormányfők feladata.
Az idő mindenestre sürget, a tagállamok közti megegyezést követően az Európai Parlamenttel is meg kell állapodni, közben pedig meg kell alkotni azokat a jogszabályokat, amelyek az egyes költségvetési előirányzatokhoz tartozó programokat szabályozzák. Ahhoz, hogy 2014-ben el tudjon indulni az új költségvetési ciklus erőltetett menetre lesz szükség.
(Hetényi Géza)
A december eltelt a gazdasági és monetáris unió jövőjéről és a bankunió megteremtéséről szóló vitával, az MFF témája ideiglenesen háttérbe szorult. Most, hogy már lassan január közepe van, lassan fel kell szállnia a fehér füstnek az MFF-menetrend kapcsán, főleg, ha februárban neki akarunk futni a kérdésnek. Persze azt sem tudjuk, hogy az elnök csak magára a csúcsra akar bevinni egy új javaslatot (vélhetően nagyon hasonlót ahhoz, amivel novemberben is előállt), vagy meg akarja futni azokat a szokásos köröket (Coreper, Általános Ügyek Tanácsa), amelyek normál esetben megelőzik és előkészítik az állam- és kormányfők megállapodását. Ez utóbbinak talán már nem lenne túl sok értelme, az eddigi tárgyalások során már mindenki mindent elmondott prioritásairól, már tényleg csak a kompromisszumok megkötése van hátra, ami az állam- és kormányfők feladata.
Az idő mindenestre sürget, a tagállamok közti megegyezést követően az Európai Parlamenttel is meg kell állapodni, közben pedig meg kell alkotni azokat a jogszabályokat, amelyek az egyes költségvetési előirányzatokhoz tartozó programokat szabályozzák. Ahhoz, hogy 2014-ben el tudjon indulni az új költségvetési ciklus erőltetett menetre lesz szükség.
(Hetényi Géza)
2012. november 26., hétfő
Elnapolt döntés
A november 22–23-i EU csúcs beigazolta az előzetes várakozásokat: az állam-, illetve kormányfőknek nem sikerült megállapodásra jutniuk a büdzsé számairól. Bár a tanácskozás hangulata nem volt jó, tulajdonképpen nem lett volna lehetetlen megkötni az alkut. A főösszeg körül kialakulni látszott egyfajta konszenzus, illetve beletörődés. A korábban vétóval fenyegetőző britek pedig egyáltalán nem szigetelődtek el, amire pedig sokan számítottak. Az utóbbi időben felröppent hírek egy esetleges britek nélküli, 26-os megállapodásról teljes mértékben le is kerültek a napirendről.
Mégis, a péntek dél körül egyre optimistábbá váló hangulat délutánra megváltozott és az új Van Rompuy-féle javaslat mintegy négyórányi kivesézését követően a találkozó eredménytelenül ért véget. Azt, hogy pontosan hogyan jutottak ide, csak a megbeszélésen jelen lévő állam- és kormányfők tudják. Annyi biztos, hogy a csütörtök éjjel a tagállamok elé tárt új javaslat alapot adhatott volna a továbblépésre, ehhez azonban Van Rompuynek hozzá kellett volna nyúlni olyan kiadási tételekhez is, amelyek Barroso elnöknek fontosak. A költségvetés 1a, 3, 4 és 5 fejezetei tartalmaztak volna még annyi mozgásteret, hogy ha nem is boldogan, de mindenki rábólintson a megállapodásra. Van Rompuy azonban nem indult el ebbe az irányba – most még.
Azt gondolom, ezt nem fogja tudni megspórolni a legközelebbi alkalommal, egyszerűen ezt diktálja a tárgyalások logikája. Az előzetes tagállami borítékokat tartalmazó agrár- és kohéziós pénzek vannak ugyanis a tagállamok fókuszpontjában, a Bizottság által kezelt programok megvágása sokkal kevésbé fájdalmas bárkinek.
Márpedig vágni kell, ez a nettó befizetők óhaja, viszont a haszonélvezők nem engednek többet a kohézióból és az agrártámogatásokból. Különösen az adminisztratív kiadások tekintetében figyelhető meg egyfajta ellenséges attitűd sok nettó befizető részéről.
Magyar szempontból is van tanulsága a csúcsnak. Egyrészt az, hogy rögtön az elején jelentősen jobb kohéziós ajánlatot kaptunk, ami visszaigazolja, hogy itt valóban egy igazságtalan helyzet állt elő. Annak ellenére, hogy a nagyjából kétmilliárd eurós javulás virtuális (mivel a javaslat megbukott, így a ránk vonatkozó része sem érvényes), bizakodnunk kell abban, hogy a következő nekifutás során is jelentős javulást lehet elérni a kohéziós támogatásaink terén.
Másrészt azt is megállapíthatjuk, hogy a nekünk szintén fontos agrárpénzeket megvédik mások (elsősorban a franciák), így ott csak be kell állni a sorba, nem kell a puskaporunkat ott elpazarolni. Azt a keveset, ami van a kohéziós boríték növelésére kell ellőni, no meg az olyan fontos – milliárdokat hozó – felhasználási szabályokra, mint a társfinanszírozás mértéke vagy az áfa finanszírozhatósága.
Meglátjuk februárban mi lesz, addig még sok minden történik Európában, például egy újabb csúcs decemberben a gazdasági és monetáris unió jövőjéről.
(Hetényi Géza)
Mégis, a péntek dél körül egyre optimistábbá váló hangulat délutánra megváltozott és az új Van Rompuy-féle javaslat mintegy négyórányi kivesézését követően a találkozó eredménytelenül ért véget. Azt, hogy pontosan hogyan jutottak ide, csak a megbeszélésen jelen lévő állam- és kormányfők tudják. Annyi biztos, hogy a csütörtök éjjel a tagállamok elé tárt új javaslat alapot adhatott volna a továbblépésre, ehhez azonban Van Rompuynek hozzá kellett volna nyúlni olyan kiadási tételekhez is, amelyek Barroso elnöknek fontosak. A költségvetés 1a, 3, 4 és 5 fejezetei tartalmaztak volna még annyi mozgásteret, hogy ha nem is boldogan, de mindenki rábólintson a megállapodásra. Van Rompuy azonban nem indult el ebbe az irányba – most még.
Azt gondolom, ezt nem fogja tudni megspórolni a legközelebbi alkalommal, egyszerűen ezt diktálja a tárgyalások logikája. Az előzetes tagállami borítékokat tartalmazó agrár- és kohéziós pénzek vannak ugyanis a tagállamok fókuszpontjában, a Bizottság által kezelt programok megvágása sokkal kevésbé fájdalmas bárkinek.
Márpedig vágni kell, ez a nettó befizetők óhaja, viszont a haszonélvezők nem engednek többet a kohézióból és az agrártámogatásokból. Különösen az adminisztratív kiadások tekintetében figyelhető meg egyfajta ellenséges attitűd sok nettó befizető részéről.
Magyar szempontból is van tanulsága a csúcsnak. Egyrészt az, hogy rögtön az elején jelentősen jobb kohéziós ajánlatot kaptunk, ami visszaigazolja, hogy itt valóban egy igazságtalan helyzet állt elő. Annak ellenére, hogy a nagyjából kétmilliárd eurós javulás virtuális (mivel a javaslat megbukott, így a ránk vonatkozó része sem érvényes), bizakodnunk kell abban, hogy a következő nekifutás során is jelentős javulást lehet elérni a kohéziós támogatásaink terén.
Másrészt azt is megállapíthatjuk, hogy a nekünk szintén fontos agrárpénzeket megvédik mások (elsősorban a franciák), így ott csak be kell állni a sorba, nem kell a puskaporunkat ott elpazarolni. Azt a keveset, ami van a kohéziós boríték növelésére kell ellőni, no meg az olyan fontos – milliárdokat hozó – felhasználási szabályokra, mint a társfinanszírozás mértéke vagy az áfa finanszírozhatósága.
Meglátjuk februárban mi lesz, addig még sok minden történik Európában, például egy újabb csúcs decemberben a gazdasági és monetáris unió jövőjéről.
(Hetényi Géza)
2012. november 21., szerda
Még egy nap, és indul a csata
A 2014–2020-as többéves pénzügyi keretről, azaz mintegy ezer milliárd eurót képviselő uniós kiadásról az Európai Tanács 2012. november 22-én kezdődő ülése hivatott dönteni. Valószínűleg nem csúsztatunk nagyot, ha azt állítjuk, hogy az EU tagállamainak állam-, illetve kormányfői már javában készítik a stratégiájukat. Aztán jöhet az éjszakázás, a kétoldalú megbeszélések Herman Van Rompuyjel, egyeztetések a hasonló álláspontú tagállamokkal…
Az Európai Tanács elnöke, aki november elején vette át a tárgyalások irányítását a ciprusi elnökségtől, a múlt héten már számszerű javaslatot tett a kiadások mértékére vonatkozóan. A csapata által kiadott konklúziótervezetek szerint a főösszeg kb. 80 milliárd euróval lenne alacsonyabb a Bizottság által javasolt szintnél.
A kiadáscsökkentéshez a legnagyobb mértékben továbbra is a kohéziós politikának (30 milliárd euróval), illetve a közös agrárpolitikának (20 milliárd euróval) kellene hozzájárulnia. Sajnos az is megállapítható, hogy a nettó kedvezményezetteket tömörítő „kohézió barátai” országcsoport kéréseiből gyakorlatilag semmit nem vett át a javaslat. Ehelyett szigorodnának a források felhasználásának feltételei: alacsonyabb társfinanszírozási ráták lennének érvényben (az elmaradottabb régiók esetén például 75 százalékos érték), az áfa-költség nem lenne elszámolható, továbbá a Bizottság javaslatában szereplő makrokondicionalitási elemek is szigorúbbak lennének.
Magyar szempontból még borúsabbá teszi a képet, hogy továbbra sem körvonalazódik az, hogy hogyan kezelnék a „magyar problémát”, azaz kohéziós forrásaink közel 30 százalékának elvesztését.
Nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy számunkra ez a legfontosabb kérdés a 22-én kezdődő EU-csúcson. Mindemellett az is alapvető eleme a pozíciónknak, hogy az agrárpolitikában sem szeretnénk rosszul járni. A kiadások csökkentése ezért számunkra csak abban az esetben lesz elfogadható, ha valamennyi kiadási fejezet hozzájárul a csökkentéshez, különösen azok, amelyekben a bizottsági javaslat alapján növekednének a kiadások.
Természetesen nehéz előre megjósolni, hogy a héten lesz-e, és ha igen, milyen megállapodás a 2014–2020-as keretköltségvetésről. Egyrészt adott a nettó befizetők markáns véleménye, miszerint a 80 milliárd eurós kiadáscsökkentés is túl alacsony. A legszélsőségesebb állásponton az Egyesült Királyság áll: London szerint a kifizetések mértéke nem haladhatja meg a bűvös 886 milliárd eurót. Meglátásuk szerint ekkora kifizetési szintet kapunk, ha a 2011-es plafont kiigazítjuk az infláció mértékével. Azt is szem előtt kell azonban tartani, hogy egyedül az Egyesült Királyság koncentrál a kifizetési szintre, az összes többi tagállam a kötelezettségvállalások szintjét tartja relevánsnak.
A nettó befizetőkkel szemben természetesen hallatják a hangjukat a „kohézió barátai” is, akik épp a múlt héten tartottak miniszterelnöki szintű megbeszélést. A csoport számára elsődleges, hogy ne a kohéziós politika kárára kivitelezzék a csökkentéseket, valamint, hogy a kohéziós források felhasználási szabályai ne szigorodjanak, ne lehetetlenítsék el a támogatások felhasználását. Ennek érdekében az Általános Ügyek Tanácsának (ÁÜT) tegnapi ülésén 14 tagállam közös javaslatot be, amelyben a kedvező (az elmaradottabb tagállamok esetén 85 százalékos) társfinanszírozási ráták és az áfa-elszámolhatóság megtartását kérik, valamint kedvezőbb előlegszintek biztosítását.
A visegrádi csoport is szorosan együttműködik a tárgyalások során. Az EU-ügyi államtitkárok korábban is rendszeresen egyeztettek, novemberben pedig nem telt el hét anélkül, hogy áttekintették volna a többéves kerettel kapcsolatos álláspontjukat. A visegrádi négyek az ÁÜT tegnapi ülésén is közös nyilatkozatot terjesztettek be a makrokondicionalitás témakörében. Javasolják, hogy a támogatások felfüggesztése továbbra is csak a kötelezettségvállalások esetén álljon fenn (a kifizetések esetén pedig ne), valamint, hogy a szankciók mértéke (felső határa) ne legyen magasabb, mint az úgynevezett hatos csomag rendelkezéseiben.
Minden adott tehát ahhoz, hogy egy igazán érdekes, alkukban és fordulatokban gazdag uniós csúcs elé nézzük. Az eseményekről természetesen a blogon is beszámolunk majd!
(Bajusz Anna)
Az Európai Tanács elnöke, aki november elején vette át a tárgyalások irányítását a ciprusi elnökségtől, a múlt héten már számszerű javaslatot tett a kiadások mértékére vonatkozóan. A csapata által kiadott konklúziótervezetek szerint a főösszeg kb. 80 milliárd euróval lenne alacsonyabb a Bizottság által javasolt szintnél.
A kiadáscsökkentéshez a legnagyobb mértékben továbbra is a kohéziós politikának (30 milliárd euróval), illetve a közös agrárpolitikának (20 milliárd euróval) kellene hozzájárulnia. Sajnos az is megállapítható, hogy a nettó kedvezményezetteket tömörítő „kohézió barátai” országcsoport kéréseiből gyakorlatilag semmit nem vett át a javaslat. Ehelyett szigorodnának a források felhasználásának feltételei: alacsonyabb társfinanszírozási ráták lennének érvényben (az elmaradottabb régiók esetén például 75 százalékos érték), az áfa-költség nem lenne elszámolható, továbbá a Bizottság javaslatában szereplő makrokondicionalitási elemek is szigorúbbak lennének.
Magyar szempontból még borúsabbá teszi a képet, hogy továbbra sem körvonalazódik az, hogy hogyan kezelnék a „magyar problémát”, azaz kohéziós forrásaink közel 30 százalékának elvesztését.
Nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy számunkra ez a legfontosabb kérdés a 22-én kezdődő EU-csúcson. Mindemellett az is alapvető eleme a pozíciónknak, hogy az agrárpolitikában sem szeretnénk rosszul járni. A kiadások csökkentése ezért számunkra csak abban az esetben lesz elfogadható, ha valamennyi kiadási fejezet hozzájárul a csökkentéshez, különösen azok, amelyekben a bizottsági javaslat alapján növekednének a kiadások.
Természetesen nehéz előre megjósolni, hogy a héten lesz-e, és ha igen, milyen megállapodás a 2014–2020-as keretköltségvetésről. Egyrészt adott a nettó befizetők markáns véleménye, miszerint a 80 milliárd eurós kiadáscsökkentés is túl alacsony. A legszélsőségesebb állásponton az Egyesült Királyság áll: London szerint a kifizetések mértéke nem haladhatja meg a bűvös 886 milliárd eurót. Meglátásuk szerint ekkora kifizetési szintet kapunk, ha a 2011-es plafont kiigazítjuk az infláció mértékével. Azt is szem előtt kell azonban tartani, hogy egyedül az Egyesült Királyság koncentrál a kifizetési szintre, az összes többi tagállam a kötelezettségvállalások szintjét tartja relevánsnak.
A nettó befizetőkkel szemben természetesen hallatják a hangjukat a „kohézió barátai” is, akik épp a múlt héten tartottak miniszterelnöki szintű megbeszélést. A csoport számára elsődleges, hogy ne a kohéziós politika kárára kivitelezzék a csökkentéseket, valamint, hogy a kohéziós források felhasználási szabályai ne szigorodjanak, ne lehetetlenítsék el a támogatások felhasználását. Ennek érdekében az Általános Ügyek Tanácsának (ÁÜT) tegnapi ülésén 14 tagállam közös javaslatot be, amelyben a kedvező (az elmaradottabb tagállamok esetén 85 százalékos) társfinanszírozási ráták és az áfa-elszámolhatóság megtartását kérik, valamint kedvezőbb előlegszintek biztosítását.
A visegrádi csoport is szorosan együttműködik a tárgyalások során. Az EU-ügyi államtitkárok korábban is rendszeresen egyeztettek, novemberben pedig nem telt el hét anélkül, hogy áttekintették volna a többéves kerettel kapcsolatos álláspontjukat. A visegrádi négyek az ÁÜT tegnapi ülésén is közös nyilatkozatot terjesztettek be a makrokondicionalitás témakörében. Javasolják, hogy a támogatások felfüggesztése továbbra is csak a kötelezettségvállalások esetén álljon fenn (a kifizetések esetén pedig ne), valamint, hogy a szankciók mértéke (felső határa) ne legyen magasabb, mint az úgynevezett hatos csomag rendelkezéseiben.
Minden adott tehát ahhoz, hogy egy igazán érdekes, alkukban és fordulatokban gazdag uniós csúcs elé nézzük. Az eseményekről természetesen a blogon is beszámolunk majd!
(Bajusz Anna)
2012. november 6., kedd
Végre számok?!
A ciprusi elnökség a múlt héten kiadta a tárgyalási keret legújabb változatát, amelyben végre valahára szerepelnek konkrét összegek is. Eddig mi magyarok ezt nagyon hiányoltuk, hiszen konkrét összegek nélkül nagyon nehéz egy költségvetésről vitatkozni. Kérdés, hogy most mennyivel jutottunk előrébb.
Az elnökség most egy 50 milliárd eurós kiadáscsökkentésre tesz javaslatot, véleményük szerint ez lesz a kompromisszum megtalálásának iránya. Ismét kiderült, hogy hiába állítja a tagállamok többsége, az Európai Parlament és az Európai Bizottság az ellenkezőjét, a tárgyalások menete mégiscsak a nettó befizető tagállamok szája íze szerint folytatódik. A csökkentés elvileg minden fejezetet érint, bár valamilyen okból az intézmények költségvetését tárgyaló fejezet kapcsán nincsen konkrét, összegszerű javaslat. Az 50 milliárdos csökkentésen felül az elnökség konkrét összeg megnevezése nélkül behoz a költségvetésbe egyes, a bizottsági javaslat szerint költségvetésen kívül szereplő tételeket, mint a kísérleti fúziós reaktor (ITER) és az európai földmegfigyelési műholdas rendszer (GMES) nagyprojekteket, vagy a mezőgazdasági krízisalap. Ez további csökkentést jelent, hiszen ha ezek a tételek bekerülnek az egyes fejezetekbe, akkor ott tovább csökken az eredeti célokra elérhető összeg.
A számunkra kiemelt fontosságú kohéziós fejezet 339 milliárd euróról 326 milliárdra csökkenne a javaslat szerint, illetve az elnökség 10-ről 7 milliárd euróra csökkentené az Európai Összekapcsolódási Alapba (Connecting Europe Facility – CEF) utalandó összeget is. A már többször is körüljárt magyar problémára (a mostani időszakhoz viszonyított 30 százalékos forrásvesztés) az elnökség nem kínál konkrét megoldást, viszont az egységes támogatási felső korlátot a GDP 2,5 százalékáról leviszi 2,36 százalékra. Vagyis tovább csökken minden érintett ország allokációja, azonban a balti országokra és hazánkra alkalmazandó formulára – miszerint a válság által leginkább sújtott tagállamok esetében ez a határ valamivel magasabb legyen – nem tesz konkrét javaslatot, tehát egyelőre nem tudjuk, hogy mennyi pénzre számíthatunk.
Az agrárfejezet kapcsán egy nagyjából 2 százalékos csökkentést irányoz elő a dokumentum, ezt azonban a részletek ismerete nélkül nagyon nehéz lekövetni, erős a gyanúnk, hogy itt is többről lesz a szó a végén.
A héten a Kohézió Barátai országok szakértői szinten egyeztetik álláspontjukat a dokumentumról, valamint az Európai Tanács elnöke – Herman van Rompuy – kabinetfőnöke elkezdi a miniszterelnökök európai ügyi főtanácsadóinak „vallatását” az Európai Tanács november 22-i ülésének előkészítése jegyében. Azon az EU-csúcson mindenképpen szeretnének megegyezést elérni a következő többéves pénzügyi keretről, hiszen decemberben már a bankunió szerepel az állam-, illetve kormányfők ülésének napirendjén.
Szóval, nagyon izgalmas napok, hetek elé nézünk!
(Modok Benő)
Az elnökség most egy 50 milliárd eurós kiadáscsökkentésre tesz javaslatot, véleményük szerint ez lesz a kompromisszum megtalálásának iránya. Ismét kiderült, hogy hiába állítja a tagállamok többsége, az Európai Parlament és az Európai Bizottság az ellenkezőjét, a tárgyalások menete mégiscsak a nettó befizető tagállamok szája íze szerint folytatódik. A csökkentés elvileg minden fejezetet érint, bár valamilyen okból az intézmények költségvetését tárgyaló fejezet kapcsán nincsen konkrét, összegszerű javaslat. Az 50 milliárdos csökkentésen felül az elnökség konkrét összeg megnevezése nélkül behoz a költségvetésbe egyes, a bizottsági javaslat szerint költségvetésen kívül szereplő tételeket, mint a kísérleti fúziós reaktor (ITER) és az európai földmegfigyelési műholdas rendszer (GMES) nagyprojekteket, vagy a mezőgazdasági krízisalap. Ez további csökkentést jelent, hiszen ha ezek a tételek bekerülnek az egyes fejezetekbe, akkor ott tovább csökken az eredeti célokra elérhető összeg.
A számunkra kiemelt fontosságú kohéziós fejezet 339 milliárd euróról 326 milliárdra csökkenne a javaslat szerint, illetve az elnökség 10-ről 7 milliárd euróra csökkentené az Európai Összekapcsolódási Alapba (Connecting Europe Facility – CEF) utalandó összeget is. A már többször is körüljárt magyar problémára (a mostani időszakhoz viszonyított 30 százalékos forrásvesztés) az elnökség nem kínál konkrét megoldást, viszont az egységes támogatási felső korlátot a GDP 2,5 százalékáról leviszi 2,36 százalékra. Vagyis tovább csökken minden érintett ország allokációja, azonban a balti országokra és hazánkra alkalmazandó formulára – miszerint a válság által leginkább sújtott tagállamok esetében ez a határ valamivel magasabb legyen – nem tesz konkrét javaslatot, tehát egyelőre nem tudjuk, hogy mennyi pénzre számíthatunk.
Az agrárfejezet kapcsán egy nagyjából 2 százalékos csökkentést irányoz elő a dokumentum, ezt azonban a részletek ismerete nélkül nagyon nehéz lekövetni, erős a gyanúnk, hogy itt is többről lesz a szó a végén.
A héten a Kohézió Barátai országok szakértői szinten egyeztetik álláspontjukat a dokumentumról, valamint az Európai Tanács elnöke – Herman van Rompuy – kabinetfőnöke elkezdi a miniszterelnökök európai ügyi főtanácsadóinak „vallatását” az Európai Tanács november 22-i ülésének előkészítése jegyében. Azon az EU-csúcson mindenképpen szeretnének megegyezést elérni a következő többéves pénzügyi keretről, hiszen decemberben már a bankunió szerepel az állam-, illetve kormányfők ülésének napirendjén.
Szóval, nagyon izgalmas napok, hetek elé nézünk!
(Modok Benő)
2012. október 26., péntek
Szövetségesünk, az Európai Parlament
Utoljára júniusban foglalkoztunk e blogban az Európai Parlament álláspontjával, jóllehet a brüsszeli képviselők véleménye sokkal nagyobb figyelmet érdemelne. Nem csak azért, mert a kormányokkal szemben ők valóban az európai célokat és azok finanszírozási igényét szem előtt tartva alakítják ki álláspontjukat. Azért sem árt figyelni a szavukra, mert sok kérdésben hasonló állásponton vannak, mint Magyarország.
Ezt nagyon jól tükrözi a 2014–2020-as többéves pénzügyi keretről (MFF) készült időközi jelentésük, amelyet a plenáris ülés 2012. október 23-án fogadott el. Mindenekelőtt fontos kiemelni: a képviselők továbbra is úgy látják, hogy a közös célok megfelelő mértékű finanszírozása érdekében növelni kell a költségvetés kiadásait (igaz, nem ismételték meg korábbi javaslatukat, amely a kiadási szint 5 százalékos emelését ajánlotta).
A jelentésben felidézik, hogy a Lisszaboni Szerződés bővítette az EU feladatait, és az állam- , illetve kormányfők is hajlamosak olyan célkitűzésekről megállapodni, amelyekhez később mégsem biztosítják a szükséges forrásokat. Érvrendszerük visszatérő eleme, hogy 2008 óta – a válság ellenére – évente átlagosan 2 százalékkal emelkedett a tagállami kormányok kiadása, miközben az uniós költségvetésről ez nem mondható el.
Az EP-képviselők a főösszeg mellett védelmükbe veszik a közös agrárpolitikát és a kohéziós politikát is; mindkettő esetében legalább akkora finanszírozást tartanak szükségesnek, mint a 2007–2013-as időszakban. Növelnék ugyanakkor a kutatás-fejlesztésre, a kis- és középvállalatok támogatására szánt forrásokat és nagyobb hangsúlyt helyeznének a fiatalokat segítő programokra, célkitűzésekre. Meglátásuk szerint a bel- és igazságügyi együttműködésre előirányzott összeg sem lesz elegendő ahhoz, hogy az uniós célkitűzéseket teljesíteni lehessen.
Az EP időközi jelentése kitér a „better spending” kezdeményezésre is, amelyet a nettó befizetőktől indult ki 2012 áprilisában azért, hogy az uniós forrásokat minél jobban és hatékonyabban használják fel a tagállamok. A képviselők is egyetértenek a célkitűzésekkel, javasolják a politikai, szabályozói és intézményi keret megerősítését, mert ezek segítik a források szabályszerű felhasználását. Elutasítják azonban a makrogazdasági feltételesség erősítését. Ezt azzal indokolják, hogy nem lehet kapcsolatot találni a tagállamok makrogazdasági teljesítménye és a regionális fejlettség között, még kevésbé indokolt a források felhasználóit büntetni a központi kormányzat hibáiért.
A magyar MFF-álláspontot ismerők valószínűleg sok hasonlóságot találnak az EP és a magyar kormány megközelítése között. Annál több az ellentét a képviselők és a nettó befizetők között, hiszen ezek a tagállamok azt szorgalmazzák, hogy valamennyi fejezet esetében csökkentsék a kiadási szintet.
Van azonban egy olyan EP-s követelés is, amellyel sem hazánk, sem a tagállamok többsége nem ért egyet: a saját források reformja. Az időközi jelentés leszögezi, hogy csak akkor születhet megállapodás a 2014–2020-as többéves keretről, ha a Tanács kötelezettséget vállal a bevételi oldal reformjára, és legalább egy új saját forrás bevezetéséről dönt.
Szerencsére a Tanácsban összegyűlt tizenegy tagállam, amely megerősített együttműködés formájában be kívánja vezetni a pénzügyi tranzakciós adót, és nem kizárt, hogy közülük többen saját forrásként is alkalmaznák. Bízzunk benne, hogy ez elegendő lesz a parlament számára, és még az idén sikerül megállapodásra jutni a következő többéves keretről!
(Bajusz Anna)
Ezt nagyon jól tükrözi a 2014–2020-as többéves pénzügyi keretről (MFF) készült időközi jelentésük, amelyet a plenáris ülés 2012. október 23-án fogadott el. Mindenekelőtt fontos kiemelni: a képviselők továbbra is úgy látják, hogy a közös célok megfelelő mértékű finanszírozása érdekében növelni kell a költségvetés kiadásait (igaz, nem ismételték meg korábbi javaslatukat, amely a kiadási szint 5 százalékos emelését ajánlotta).
A jelentésben felidézik, hogy a Lisszaboni Szerződés bővítette az EU feladatait, és az állam- , illetve kormányfők is hajlamosak olyan célkitűzésekről megállapodni, amelyekhez később mégsem biztosítják a szükséges forrásokat. Érvrendszerük visszatérő eleme, hogy 2008 óta – a válság ellenére – évente átlagosan 2 százalékkal emelkedett a tagállami kormányok kiadása, miközben az uniós költségvetésről ez nem mondható el.
Az EP-képviselők a főösszeg mellett védelmükbe veszik a közös agrárpolitikát és a kohéziós politikát is; mindkettő esetében legalább akkora finanszírozást tartanak szükségesnek, mint a 2007–2013-as időszakban. Növelnék ugyanakkor a kutatás-fejlesztésre, a kis- és középvállalatok támogatására szánt forrásokat és nagyobb hangsúlyt helyeznének a fiatalokat segítő programokra, célkitűzésekre. Meglátásuk szerint a bel- és igazságügyi együttműködésre előirányzott összeg sem lesz elegendő ahhoz, hogy az uniós célkitűzéseket teljesíteni lehessen.
Az EP időközi jelentése kitér a „better spending” kezdeményezésre is, amelyet a nettó befizetőktől indult ki 2012 áprilisában azért, hogy az uniós forrásokat minél jobban és hatékonyabban használják fel a tagállamok. A képviselők is egyetértenek a célkitűzésekkel, javasolják a politikai, szabályozói és intézményi keret megerősítését, mert ezek segítik a források szabályszerű felhasználását. Elutasítják azonban a makrogazdasági feltételesség erősítését. Ezt azzal indokolják, hogy nem lehet kapcsolatot találni a tagállamok makrogazdasági teljesítménye és a regionális fejlettség között, még kevésbé indokolt a források felhasználóit büntetni a központi kormányzat hibáiért.
A magyar MFF-álláspontot ismerők valószínűleg sok hasonlóságot találnak az EP és a magyar kormány megközelítése között. Annál több az ellentét a képviselők és a nettó befizetők között, hiszen ezek a tagállamok azt szorgalmazzák, hogy valamennyi fejezet esetében csökkentsék a kiadási szintet.
Van azonban egy olyan EP-s követelés is, amellyel sem hazánk, sem a tagállamok többsége nem ért egyet: a saját források reformja. Az időközi jelentés leszögezi, hogy csak akkor születhet megállapodás a 2014–2020-as többéves keretről, ha a Tanács kötelezettséget vállal a bevételi oldal reformjára, és legalább egy új saját forrás bevezetéséről dönt.
Szerencsére a Tanácsban összegyűlt tizenegy tagállam, amely megerősített együttműködés formájában be kívánja vezetni a pénzügyi tranzakciós adót, és nem kizárt, hogy közülük többen saját forrásként is alkalmaznák. Bízzunk benne, hogy ez elegendő lesz a parlament számára, és még az idén sikerül megállapodásra jutni a következő többéves keretről!
(Bajusz Anna)
2012. október 17., szerda
MFF és kávé reggelire
Folytatódik az uniós költségvetés vitája, természetesen – ahogy már lassan hozzászokhatunk – számok továbbra sem szerepelnek a javaslatban. Ezúttal az Általános Ügyek Tanácsának október 16-i ülésén egy munkareggeli keretében találkozott a 27 ország európai ügyekért felelős minisztere, hogy eszmecserét folytathasson a témában. A tanácsülés célja elsősorban az állam-, illetve kormányfők október 18–19-i ülésének előkészítése valamint a kohéziós politikai jogszabálycsomag vitájában történő előrelépés, így az MFF most csak a reggeli étlapján szerepel. A ciprusi elnökség a reggelire meghívta az Európai Parlament témában illetékes képviselőit is.
A ciprusi elnökség a vita orientálására készített egy összefoglalót, amely sajnos abból a feltevésből indul ki, hogy az MFF főösszegét és minden fejezetét csökkenteni kell. Hiába szólal fel tehát rendszeresen a tagállamok többsége (az Európai Parlamenttel és az Európai Bizottsággal együtt) a csökkentés ellen, ez nem hatja meg a nettó befizető országokat és az elnökséget sem. Sajnos a nettó befizető országok erős befolyása érezhető azon is, ahogy a ciprusiak napirenden tartják az ezen országok számára fontos témákat.
Ilyen például az uniós költségvetésben fennálló kötelezettségvállalások és kifizetések közötti különbség (reste à liquider – RAL) problematikája.
A mostanában sokat emlegetett különbség oka, hogy egyes nagyobb – jellemzően kohéziós politikából finanszírozott – projektek esetében kötelezettségvállalás és a kifizetés között eltelik egy költségvetési év, vagyis a nemzeti büdzsékből egy adott évben megtett kötelezettségvállalásra befizetett forrás akár több évet is „parkolhat” az uniós költségvetésben mielőtt kifizetnék. Ezt a különbséget mi az éves uniós költségvetés kapcsán felmerülő tisztán technikai kérdésnek tekintjük, amely igazából a nagyobb projektek hosszabb megvalósítása miatt alakul ki. Ám a britek sajnálatos módon politikai szintre emelték az ügyet, tovább bonyolítva az amúgy sem egyszerű nyitott kérdésekből álló képet.
Ilyen vitatéma az a német kezdeményezés is, amely a kohéziós források jobb elköltésére (better spending) irányul – természetesen egyáltalán nem a „Kohézió Barátai” országcsoport szája íze szerint. A német javaslatok döntő többsége – kiegészülve a makrogazdasági kondicionalitással, amely a kormányok költségvetési, makrogazdasági teljesítményének függvényében lehetne felfüggeszteni kohéziós forrásokat – szankciókon, büntetéseken alapuló, nagyon erős utólagosan kontrollált rendszert vetít előre, amely egyrészt idegen a kohéziós politikától, másrészt nem igazán látszik, miként segíti a források hasznosabb, jobb, gyorsabb elköltését.
Ez is mutatja, hogy nagyon nehéz hónap áll előttünk, hiszen elméletileg az állam-, illetve kormányfők 2012. novemberi ülésén megállapodásnak kellene születnie az MFF-ről, a tagállamok álláspontjai azonban egyáltalán nem közeledtek az elmúlt lassan másfél évben.
(Modok Benő)
A ciprusi elnökség a vita orientálására készített egy összefoglalót, amely sajnos abból a feltevésből indul ki, hogy az MFF főösszegét és minden fejezetét csökkenteni kell. Hiába szólal fel tehát rendszeresen a tagállamok többsége (az Európai Parlamenttel és az Európai Bizottsággal együtt) a csökkentés ellen, ez nem hatja meg a nettó befizető országokat és az elnökséget sem. Sajnos a nettó befizető országok erős befolyása érezhető azon is, ahogy a ciprusiak napirenden tartják az ezen országok számára fontos témákat.
Ilyen például az uniós költségvetésben fennálló kötelezettségvállalások és kifizetések közötti különbség (reste à liquider – RAL) problematikája.
A mostanában sokat emlegetett különbség oka, hogy egyes nagyobb – jellemzően kohéziós politikából finanszírozott – projektek esetében kötelezettségvállalás és a kifizetés között eltelik egy költségvetési év, vagyis a nemzeti büdzsékből egy adott évben megtett kötelezettségvállalásra befizetett forrás akár több évet is „parkolhat” az uniós költségvetésben mielőtt kifizetnék. Ezt a különbséget mi az éves uniós költségvetés kapcsán felmerülő tisztán technikai kérdésnek tekintjük, amely igazából a nagyobb projektek hosszabb megvalósítása miatt alakul ki. Ám a britek sajnálatos módon politikai szintre emelték az ügyet, tovább bonyolítva az amúgy sem egyszerű nyitott kérdésekből álló képet.
Ilyen vitatéma az a német kezdeményezés is, amely a kohéziós források jobb elköltésére (better spending) irányul – természetesen egyáltalán nem a „Kohézió Barátai” országcsoport szája íze szerint. A német javaslatok döntő többsége – kiegészülve a makrogazdasági kondicionalitással, amely a kormányok költségvetési, makrogazdasági teljesítményének függvényében lehetne felfüggeszteni kohéziós forrásokat – szankciókon, büntetéseken alapuló, nagyon erős utólagosan kontrollált rendszert vetít előre, amely egyrészt idegen a kohéziós politikától, másrészt nem igazán látszik, miként segíti a források hasznosabb, jobb, gyorsabb elköltését.
Ez is mutatja, hogy nagyon nehéz hónap áll előttünk, hiszen elméletileg az állam-, illetve kormányfők 2012. novemberi ülésén megállapodásnak kellene születnie az MFF-ről, a tagállamok álláspontjai azonban egyáltalán nem közeledtek az elmúlt lassan másfél évben.
(Modok Benő)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)