Kevés előrelépés az Európai Parlamenttel folytatott tárgyalásokban

Több mint egy hónap telt az azóta, hogy az Európai Parlament (EP) határozatot fogadott el a 2014-2020-as többéves pénzügyi keretről, a Tanács és az EP között zajló tárgyalások mégsem haladtak érdemben előre. Ez alapvetően két okra vezethető vissza.

Az egyik, hogy a tagállamok is megosztottak abban, hogy a képviselők számára legfontosabb kérdésekben (félidei felülvizsgálat, nagyobb rugalmasság, saját források reformja) pontosan meddig hajlandóak elmenni a kompromisszum érdekében. A bizonytalanságot jól tükrözi, hogy az ír elnökség ugyan közzétette a 2014-2020-as többéves keretről készülő rendelet (MFF-rendelet) és az új intézményközi megállapodás felülvizsgált tervezetét, azonban ezek a jogszabály-tervezetek továbbra sem tartalmazzák az EP számára fontos, politikailag érzékeny kérdéseket. Ebből adódóan a Tanácsban a kevésbé fajsúlyos, technikai kérdések tisztázása zajlik, érdemi előrelépés nélkül.

Ennél is nagyobb probléma, hogy – amint azt az EP márciusi határozata is rögzítette – a képviselők addig nem hajlandóak tárgyalni az MFF-hez kapcsolódó jogszabályok elfogadásáról, ameddig a Tanács nem rendezi megfelelően a 2013-as (éves) költségvetésben jelentkező forráshiányt. A tavalyi évről ugyanis kb. 17 milliárd euró értékben húzódtak át kifizetetlen kohéziós számlák és várható, hogy a többi kiadási fejezetben is forráshiány lép majd fel.

A Bizottság ezért március végén közzétett egy költségvetés-módosítót, amely 11,2 milliárd euróval emelné az idei kiadási szintet, ezáltal részben kezelni lehetne a tavalyról áthúzódó hiányt. A nettó befizető tagállamok azonban egyelőre nem támogatják ezt a költségvetés-módosítót, mert nem látják minden tekintetben megalapozottnak a Bizottság által jelzett forrásigényt.

A kérdésben – kiemelt politikai jelentősége miatt – az ECOFIN Tanács próbál majd dűlőre jutni a május 14-ei ülésén. Bízzunk benne, hogy létrejön a megállapodás a költségvetés-módosítóról és ezáltal elhárul a legnagyobb akadály az elől, hogy a Tanács és az EP között a többéves keretről folytatott egyeztetések végre érdemi szakaszba lépjenek!  

(Bajusz Anna)

Az Európai Parlament megtette tétjeit

Ma az Európai Parlament újabb határozatot fogadott el a 2014–2020-as többéves pénzügyi keretről (MFF). Legutóbb tavaly októberben került sor erre, illetve azt megelőzően tavaly júniusban. A képviselők – a várakozásoknak megfelelően – formálisan is elutasították az Európai Tanács februári ülésén létrejött tanácsi alkut.

A határozat alapján a továbbiakban három tényezőhöz ragaszkodnak a 2014–2020-as többéves keret  tárgyalásai során. Az első a nagyobb költségvetési rugalmasság, amely azt jelentené, hogy lehetőség nyílna a rendelkezésre álló összegek fejezetek és évek közötti átcsoportosítására. A képviselők szerint ez azért különösen fontos, mert a tanácsi megállapodásban rendkívül alacsony kifizetési szint szerepel, márpedig ez ahhoz vezethet, hogy bizonyos programok végrehajtásához nem lenne elegendő forrás a költségvetésben. Az EP szerint ráadásul azt is rögzíteni kell, hogy a Tanácsban legyen elegendő a tagállamok többségének szavazata az átcsoportosításokhoz (az egyhangú voksolás helyett), így gyorsabbá válhatna a döntéshozatal.

A képviselők számára hasonlóan fontos kérdés, hogy az időszak felénél kerüljön sor egy érdemi, átfogó felülvizsgálatra. Az erre vonatkozó rendelkezést a jogszabályban is rögzítenék, hogy ne ismétlődjön meg a 2008–2009-ben látott folyamat, mert az nem jelentett valódi felülvizsgálatot. A harmadik kiemelt kérdés, amelyhez ragaszkodnak a képviselők, nem más, mint a saját források reformja: céljuk, hogy az intézmények egy menetrend rögzítésével jelöljék ki azt a folyamatot, amely elvezet a GNI-alapú befizetések részarányának csökkentéséhez.

A most elfogadott határozat azt is kimondja, hogy a Parlament addig nem hajlandó tárgyalni a többéves keretet rögzítő rendeletről, ameddig a tagállamok nem mutatnak készséget arra, hogy rendezzék a 2013-as éves költségvetésben fellépő forráshiányt. A Bizottság becslései szerint ugyanis körülbelül 17 milliárd euróval emelni kellene az idei költségvetésben a kifizetéseket ahhoz, hogy valamennyi kohéziós projekthez időben ki tudják fizetni a támogatást. Az MFF és a 2013-as költségvetés problémáinak összekapcsolása természetesen nem elegáns, ráadásul késleltetheti a megállapodást az előbbiről.

A Parlament tehát megtette tétjeit és egyértelműen jelezte, ütőlapok vannak a kezében. Ezeket a Lisszaboni Szerződés biztosítja számára, és kész is őket használni. A Tanács ezért új helyzetben van, immár az ír elnökség feladata, hogy olyan ésszerű kompromisszumot dolgozzon ki, amely nem kérdőjelezi meg a februári, a kormányfők által megkötött alkut, ugyanakkor megengedi, hogy az EP képviselői is megelégedve állhassanak föl a tárgyalóasztaltól.

Nem lesz könnyű dolguk, különösen, hogy a 2013-as éves költségvetés ügyei is megoldatlanok. Szerintünk a rugalmasság és egy ambiciózus felülvizsgálati klauzula lehet a végén a közös nevező, de addig még többmenetes kártyapartit kell megvívni.

(Bajusz Anna)

Egy nagyon hosszú nap eredményei

Huszonöt órányi alkudozást követően született meg az Európai Tanács február 7–8-ai ülésén a régóta várt kompromisszum az európai állam- és kormányfők között a következő többéves pénzügyi keretről.

Az EU történetében először az előzőnél kisebb költségvetést lehetett csak elfogadni, ami ellen már többször is felemeltük a szavunkat, de sajnos a realitás és a gazdasági válság győzött. Ebből a kisebb tortából kellett tehát a lehető legnagyobb szeletet kihasítani Magyarország számára. Lássuk mit is sikerült elérnünk.

Az egy főre eső nettó pozíció tekintetében (vagyis minden hazánkba érkező uniós – kohéziós és agrár – forrásból levonva a magyar befizetéseket 2011-es áron) hét évre vetítve a második helyen állunk 2512 euróval. Mi vagyunk az egyetlen tagállam, amely a nettó pozícióját tekintve minden bevett számítási mód szerint (nominálisan, a GNI arányában és egy főre vetítve) az első háromban tudott végezni. 2014 és 2020 között 25,004 milliárd euró érkezik a magyar gazdaságba, amely a magyar GNI 3,6%-a.

Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mi történt a blogon is sokszor emlegetett 30%-os kohéziós veszteségünkkel?A magyar kohéziós allokáció várhatóan 20,56 milliárd eurót tesz ki (2011-es áron) 2014 és 2020 között. A Bizottság javaslata alapján kb. 18,3 milliárd euróra lettünk volna jogosultak, tehát a tárgyalások során 12%-os javulást sikerült elérni. Így a négy legszegényebb magyar régió fejlesztési forrásai nem fognak csökkenni az elkövetkező időszakban. A szintén többször is említett támogatási felső korlát (capping) általános, 2,35%-os szintjéhez képest Magyarországra és a balti országokra 2,59%-os felső határ vonatkozik. (Az Európai Bizottság egységesen 2,5%-os szintet javasolt.) Ez önmagában kb. 700 millió euróval növelte a magyar kohéziós borítékot.

Mindezt magyar szempontból nagyon komoly eredménynek tartjuk, hiszen az egységes támogatási felső korlát és rossz makrogazdasági előrejelzések miatt igen nehéz helyzetből indultunk, továbbá a főösszeg és a kohéziós politikára szánt összegek is csökkentek, vagyis sikerült szembemenni néhány igen erős trenddel. Érdekességképp ide kívánkozik, hogy a mostani, 2007-2013-as pénzügyi keret 2005-ös (erős európai gazdasági növekedés közepette zajló) tárgyalásai során hazánk forrásai 10%-kal csökkentek az Európai Bizottság induló javaslatához képest.

A közös mezőgazdasági politika finanszírozása kapcsán a közvetlen kifizetések szintjét nagyságrendileg sikerült megőrizni (260 euró/hektár helyett 250 euró/hektár), a gazdák az elmúlt időszak legmagasabb – a felfutó szakaszt követően a 2013-as évben kapott – szintjéhez közeli mértékű támogatásban részesülnek az elkövetkező hét évben. Vidékfejlesztésre évente nagyjából 490 millió eurót tudunk majd költeni.

A konkrét összegeken felül nagyon fontos, hogy milyen szabályok mentén kell elkölteni a megkapott pénzeket. Ebben a tekintetben is sikerült komoly javulást elérnünk. A Kohézió Barátai országok közös fellépésének köszönhetően 2014 és 2020 között is elszámolható költség lesz az áfa és továbbra is 85% uniós mellett 15% nemzeti finanszírozás szükséges a projektek végrehajtására. Mindkét kérdésben nagyon komoly erők dolgoztak ellenünk, de végül sikerült a nekünk kedvező forgatókönyvet kiharcolni, ez évi 210 milliárd, hét év alatt közel 1500 milliárd forint megtakarítást jelent a magyar költségvetésnek, ami sokat segít a költségvetési egyenleg 3% alatt tartásában.

Összességében elmondhatjuk, hogy magyar szempontból a körülményekhez képest jó megállapodás született a Tanácson belül. Természetesen hátravan még az Európai Parlamenttel való tárgyalás is, amely az első nyilatkozatok alapján szintén nem tűnik egyszerű feladatnak.

Annak, akit további részletek érdekelnek, ajánljuk az eu.kormany.hu vonatkozó hírét, valamint Győri Enikő államtitkár mai Népszabadságban megjelent írását.

(Modok Benő)

U.i.: Kipróbáltuk, hogy milyen alvás nélkül végigcsinálni két napot, senkinek sem ajánljuk…

A céldátum: február 7.

Herman Van Rompuy a héten megerősítette, hogy az állam-, illetve kormányfők az Európai Tanács február 7-i ülésén próbálnak majd megállapodásra jutni a 2014–2020-as többéves pénzügyi keretről (MFF).

Az Európai Tanács elnöke szemmel láthatólag bízik a sikerben, mert a 8-i ülésnapon már más témákat tervez napirendre venni (kereskedelempolitika, külkapcsolatok). Legújabb – a korábbihoz képest csak finomhangolt – javaslatát azonban csak a csúcsot közvetlenül megelőzően terjeszti majd be. Az elnök úgy értelmezi, hogy az előző MFF-csúcsot 2012. november 23-án csak felfüggesztették, ezért ugyanonnan kell folytatni a tárgyalásokat, ahová akkor eljutottak. Éppen ezért semmiféle előkészítő fórum (Coreper, Általános Ügyek Tanácsa) nem tárgyalja előtte a dossziét, Van Rompuy birtokában van minden szükséges információnak.

Nem marad más hátra, bízunk benne, hogy a flamand–vallon vitákon edződött elnök megbirkózik 27 állam-, illetve kormányfővel is. Ha tető alá tudja hozni a csomagot oly módon, hogy Magyarország jobban jár, mint amire az előzmények alapján számíthatunk, akkor minden elismerésünk az övé.

(Bajusz Anna)

A menetrendre várva

A tavaly novemberi, sikertelen MFF-csúcs óta már közel két hónap telt el (benne a karácsonyi ünnepekkel), azonban még mindig nem tudjuk, hogyan és mikor képzeli el az Európai Tanács elnöke a többéves keretről szóló megegyezést. A novemberi csúcson nem volt messze a megállapodás, de miután nyilvánvalóvá vált, hogy az nem érhető el ott és akkor, az elnök nem vázolt fel pontos menetrendet a továbbiakra. Terjed olyan szóbeszéd, mely szerint a februári ülést az MFF kérdésének szentelik (a jelenleg ismert napirend szerint ez nincs így), ugyanakkor ezt senki nem erősítette meg.

A december eltelt a gazdasági és monetáris unió jövőjéről és a bankunió megteremtéséről szóló vitával, az MFF témája ideiglenesen háttérbe szorult. Most, hogy már lassan január közepe van, lassan fel kell szállnia a fehér füstnek az MFF-menetrend kapcsán, főleg, ha februárban neki akarunk futni a kérdésnek. Persze azt sem tudjuk, hogy az elnök csak magára a csúcsra akar bevinni egy új javaslatot (vélhetően nagyon hasonlót ahhoz, amivel novemberben is előállt), vagy meg akarja futni azokat a szokásos köröket (Coreper, Általános Ügyek Tanácsa), amelyek normál esetben megelőzik és előkészítik az állam- és kormányfők megállapodását. Ez utóbbinak talán már nem lenne túl sok értelme, az eddigi tárgyalások során már mindenki mindent elmondott prioritásairól, már tényleg csak a kompromisszumok megkötése van hátra, ami az állam- és kormányfők feladata.

Az idő mindenestre sürget, a tagállamok közti megegyezést követően az Európai Parlamenttel is meg kell állapodni, közben pedig meg kell alkotni azokat a jogszabályokat, amelyek az egyes költségvetési előirányzatokhoz tartozó programokat szabályozzák. Ahhoz, hogy 2014-ben el tudjon indulni az új költségvetési ciklus erőltetett menetre lesz szükség.

(Hetényi Géza)

Elnapolt döntés

A november 22–23-i EU csúcs beigazolta az előzetes várakozásokat: az állam-, illetve kormányfőknek nem sikerült megállapodásra jutniuk a büdzsé számairól. Bár a tanácskozás hangulata nem volt jó, tulajdonképpen nem lett volna lehetetlen megkötni az alkut. A főösszeg körül kialakulni látszott egyfajta konszenzus, illetve beletörődés. A korábban vétóval fenyegetőző britek pedig egyáltalán nem szigetelődtek el, amire pedig sokan számítottak. Az utóbbi időben felröppent hírek egy esetleges britek nélküli, 26-os megállapodásról teljes mértékben le is kerültek a napirendről.

Mégis, a péntek dél körül egyre optimistábbá váló hangulat délutánra megváltozott és az új Van Rompuy-féle javaslat mintegy négyórányi kivesézését követően a találkozó eredménytelenül ért véget. Azt, hogy pontosan hogyan jutottak ide, csak a megbeszélésen jelen lévő állam- és kormányfők tudják. Annyi biztos, hogy a csütörtök éjjel a tagállamok elé tárt új javaslat alapot adhatott volna a továbblépésre, ehhez azonban Van Rompuynek hozzá kellett volna nyúlni olyan kiadási tételekhez is, amelyek Barroso elnöknek fontosak. A költségvetés 1a, 3, 4 és 5 fejezetei tartalmaztak volna még annyi mozgásteret, hogy ha nem is boldogan, de mindenki rábólintson a megállapodásra. Van Rompuy azonban nem indult el ebbe az irányba – most még.

Azt gondolom, ezt nem fogja tudni megspórolni a legközelebbi alkalommal, egyszerűen ezt diktálja a tárgyalások logikája. Az előzetes tagállami borítékokat tartalmazó agrár- és kohéziós pénzek vannak ugyanis a tagállamok fókuszpontjában, a Bizottság által kezelt programok megvágása sokkal kevésbé fájdalmas bárkinek.
Márpedig vágni kell, ez a nettó befizetők óhaja, viszont a haszonélvezők nem engednek többet a kohézióból és az agrártámogatásokból. Különösen az adminisztratív kiadások tekintetében figyelhető meg egyfajta ellenséges attitűd sok nettó befizető részéről.

Magyar szempontból is van tanulsága a csúcsnak. Egyrészt az, hogy rögtön az elején jelentősen jobb kohéziós ajánlatot kaptunk, ami visszaigazolja, hogy itt valóban egy igazságtalan helyzet állt elő. Annak ellenére, hogy a nagyjából kétmilliárd eurós javulás virtuális (mivel a javaslat megbukott, így a ránk vonatkozó része sem érvényes), bizakodnunk kell abban, hogy a következő nekifutás során is jelentős javulást lehet elérni a kohéziós támogatásaink terén.

Másrészt azt is megállapíthatjuk, hogy a nekünk szintén fontos agrárpénzeket megvédik mások (elsősorban a franciák), így ott csak be kell állni a sorba, nem kell a puskaporunkat ott elpazarolni. Azt a keveset, ami van a kohéziós boríték növelésére kell ellőni, no meg az olyan fontos – milliárdokat hozó – felhasználási szabályokra, mint a társfinanszírozás mértéke vagy az áfa finanszírozhatósága.

Meglátjuk februárban mi lesz, addig még sok minden történik Európában, például egy újabb csúcs decemberben a gazdasági és monetáris unió jövőjéről.

(Hetényi Géza)

Még egy nap, és indul a csata

A 2014–2020-as többéves pénzügyi keretről, azaz mintegy ezer milliárd eurót képviselő uniós kiadásról az Európai Tanács 2012. november 22-én kezdődő ülése hivatott dönteni. Valószínűleg nem csúsztatunk nagyot, ha azt állítjuk, hogy az EU tagállamainak állam-, illetve kormányfői már javában készítik a stratégiájukat. Aztán jöhet az éjszakázás, a kétoldalú megbeszélések Herman Van Rompuyjel, egyeztetések a hasonló álláspontú tagállamokkal…

Az Európai Tanács elnöke, aki november elején vette át a tárgyalások irányítását a ciprusi elnökségtől, a múlt héten már számszerű javaslatot tett a kiadások mértékére vonatkozóan. A csapata által kiadott konklúziótervezetek szerint a főösszeg kb. 80 milliárd euróval lenne alacsonyabb a Bizottság által javasolt szintnél.

A kiadáscsökkentéshez a legnagyobb mértékben továbbra is a kohéziós politikának (30 milliárd euróval), illetve a közös agrárpolitikának (20 milliárd euróval) kellene hozzájárulnia. Sajnos az is megállapítható, hogy a nettó kedvezményezetteket tömörítő „kohézió barátai” országcsoport kéréseiből gyakorlatilag semmit nem vett át a javaslat. Ehelyett szigorodnának a források felhasználásának feltételei: alacsonyabb társfinanszírozási ráták lennének érvényben (az elmaradottabb régiók esetén például 75 százalékos érték), az áfa-költség nem lenne elszámolható, továbbá a Bizottság javaslatában szereplő makrokondicionalitási elemek is szigorúbbak lennének.

Magyar szempontból még borúsabbá teszi a képet, hogy továbbra sem körvonalazódik az, hogy hogyan kezelnék a „magyar problémát”, azaz kohéziós forrásaink közel 30 százalékának elvesztését.

Nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy számunkra ez a legfontosabb kérdés a 22-én kezdődő EU-csúcson. Mindemellett az is alapvető eleme a pozíciónknak, hogy az agrárpolitikában sem szeretnénk rosszul járni. A kiadások csökkentése ezért számunkra csak abban az esetben lesz elfogadható, ha valamennyi kiadási fejezet hozzájárul a csökkentéshez, különösen azok, amelyekben a bizottsági javaslat alapján növekednének a kiadások.

Természetesen nehéz előre megjósolni, hogy a héten lesz-e, és ha igen, milyen megállapodás a 2014–2020-as keretköltségvetésről. Egyrészt adott a nettó befizetők markáns véleménye, miszerint a 80 milliárd eurós kiadáscsökkentés is túl alacsony. A legszélsőségesebb állásponton az Egyesült Királyság áll: London szerint a kifizetések mértéke nem haladhatja meg a bűvös 886 milliárd eurót. Meglátásuk szerint ekkora kifizetési szintet kapunk, ha a 2011-es plafont kiigazítjuk az infláció mértékével. Azt is szem előtt kell azonban tartani, hogy egyedül az Egyesült Királyság koncentrál a kifizetési szintre, az összes többi tagállam a kötelezettségvállalások szintjét tartja relevánsnak.

A nettó befizetőkkel szemben természetesen hallatják a hangjukat a „kohézió barátai” is, akik épp a múlt héten tartottak miniszterelnöki szintű megbeszélést. A csoport számára elsődleges, hogy ne a kohéziós politika kárára kivitelezzék a csökkentéseket, valamint, hogy a kohéziós források felhasználási szabályai ne szigorodjanak, ne lehetetlenítsék el a támogatások felhasználását. Ennek érdekében az Általános Ügyek Tanácsának (ÁÜT) tegnapi ülésén 14 tagállam közös javaslatot be, amelyben a kedvező (az elmaradottabb tagállamok esetén 85 százalékos) társfinanszírozási ráták és az áfa-elszámolhatóság megtartását kérik, valamint kedvezőbb előlegszintek biztosítását.

A visegrádi csoport is szorosan együttműködik a tárgyalások során. Az EU-ügyi államtitkárok korábban is rendszeresen egyeztettek, novemberben pedig nem telt el hét anélkül, hogy áttekintették volna a többéves kerettel kapcsolatos álláspontjukat. A visegrádi négyek az ÁÜT tegnapi ülésén is közös nyilatkozatot terjesztettek be a makrokondicionalitás témakörében. Javasolják, hogy a támogatások felfüggesztése továbbra is csak a kötelezettségvállalások esetén álljon fenn (a kifizetések esetén pedig ne), valamint, hogy a szankciók mértéke (felső határa) ne legyen magasabb, mint az úgynevezett hatos csomag rendelkezéseiben.

Minden adott tehát ahhoz, hogy egy igazán érdekes, alkukban és fordulatokban gazdag uniós csúcs elé nézzük. Az eseményekről természetesen a blogon is beszámolunk majd!

(Bajusz Anna)