Tárgyalási boksz

Hamarosan új szakaszba lépnek az MFF-tárgyalások, miután a dán elnökség az elmúlt hetekben elkezdte megismertetni a tagállamokkal a tárgyalási alapnak tekintendő dokumentum,  az úgynevezett  „negotiating box” első részleteit. Az ebben foglaltak jelentik majd a tárgyalások végén a Tanácson belül kialakított kompromisszumot az MFF fő kérdéseiben. Vagyis a dokumentum tartalmazni fogja a költségvetés hosszát, szerkezetét, az egyes fejezetek főösszegét és néhány kiemelt terület (elsősorban a kohéziós politika és a KAP) legfőbb felhasználási szabályait is.

A dokumentumot az előkészítő viták fényében az elnökség állítja össze. Jelen állapotában azonban még elég sok kívánnivalót hagy maga után, hiszen nem tartalmaz összegeket, és a vitás kérdéseket is csupán „vagy” kötőszóval ellátott döntési opcióként vázolja fel. Ez a feladat is több-kevesebb sikerrel lett csak elvégezve, több helyen is erősen érezhető a dán vagy éppen a nettó befizetői hozzáállás. Világosan látszik viszont, hogy ezt a papírt már a lengyel elnökségi félév után is gond nélkül össze lehetett volna rakni; az utóbbi három hónap minden fejezetre kiterjedő, megismételt vitáinak semmilyen hozzáadott értékük sem volt.

Vajon mi állhat a dán elnökség időhúzásának hátterében? Talán mindenki a francia elnökválasztás eredményére vár, és addig senki nem mer konkrétan beszélni Európa jövőjéről? Vagy talán a nettó befizető országok nem jutnak dűlőre egymás között a költségvetés csökkentésének irányáról? Reméljük, nemsokára kiderül.

A viszonylag hosszú bemelegítő kesztyűzés után tehát úgy néz ki, lassacskán minden érintett fél a ringbe száll, és várja a gong megszólalását, hogy kezdődhessen végre az igazi boksz.


(Modok Benő)

Minden tagállam nyer a kohéziós politikán

Az Európai Unió közös költségvetésének legnagyobb befizetői hajlamosak úgy tekinteni a kohéziós politikára, mint az elmaradottabb tagállamokra összpontosító segélypolitikára, amely ideális esetben még a fejlettségbeli különbségek csökkentéséhez is hozzájárul. A tagállamok másik csoportja, a kohéziós politika kedvezményezettjei viszont nem győzik hangsúlyozni: a kohéziós projekteken valamennyi tagállam nyer, függetlenül attól, hogy melyik országban valósulnak meg. Sokan jóval többet, mintsem gondolnák...

Erre mutat rá a lengyel fejlesztési minisztérium megrendelésére készített friss tanulmány, amely számszerűsíti, hogy a visegrádi országok (Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország) területén elköltött kohéziós támogatásokból a „régi” tagállamoknak (az EU15-öknek) mekkora nyeresége származott. Az eredmények magukért beszélnek.

Az elemzés szerint 2004 és 2015 között összesen 140 milliárd euró kohéziós támogatás áramlik a visegrádi országokba, ebből az EU15-öknek kb. 75 milliárd euró nyeresége keletkezik. Figyelembe véve, hogy mekkora összeggel járulnak hozzá ezek a tagállamok az uniós kiadásokhoz, kiderül, hogy minden, a visegrádi országokban elköltött egy euróból a „régi” tagállamok átlagosan 61 cent hasznot húznak.

A „régi” tagállamok nyeresége két részre osztható: közvetlen és közvetett haszonra. Közvetlen nyereség az, hogy az EU15-ök vállalatai alvállalkozókként részt vesznek a kohéziós források felhasználásában. Ez 11 százalékát teszi ki a 75 milliárd eurós nyereségnek. A legnagyobb közvetlen nyereségre Németország tesz szert: német cégek alvállalkozói összesen 4,3 milliárd eurós hasznot húznak abból, hogy bekapcsolódnak a visegrádi országok területén megvalósuló kohéziós projektekbe. Számottevő nyeresége van továbbá a spanyol cégeknek (közel 1,5 milliárd euró, elsősorban az építőipari cégek jelenlétének köszönhetően), illetve az osztrák és francia vállalatoknak (kb. 800 millió euró mindkét ország esetében).

Közvetett nyereség az, hogy a növekvő életszínvonal és importkereslet miatt egyre többet tudnak exportálni ezekbe az országokba. A visegrádi országokban elköltött kohéziós támogatásokból származó nyereségük közel 90 százaléka így keletkezik. A közvetett haszonból is Németország részesül a legnagyobb mértékben: a kohéziós projekteknek köszönhetően 2004 és 2015 között közel 32 milliárd euróval növeli a visegrádi államokba irányuló exportját. Jelentős exportnövekményre tesz még szert Olaszország (kb. 8 milliárd euróval nő a térségünkbe irányuló exportja), valamint Hollandia és Franciaország is (mindkét ország kb. 7 milliárddal tud többet exportálni). Nagy-Britannia kb. 5 milliárd euróval tudja növelni az exportját.

Jóllehet a tanulmány több feltételezése vitatható (kezdve azzal, hogy nagyon sok becslést tartalmaz, hiszen 2015-ig vetíti előre a pénzáramlásokat), látható, hogy a nyugati tagállamok is jócskán profitálnak a kohéziós támogatásokból. Nem árt ezt is szem előtt tartania a nettó befizetőknek akkor, amikor a kohéziós támogatások csökkentésére törekednek.

És nem árt erre felhívni a figyelmüket sem…

(Bajusz Anna)

Hétfőn ismét Általános Ügyek Tanácsa

Brüsszelben találkoznak 2011. december 5-én a tagállamok Európa-ügyi miniszterei. Zsúfolt napirendjük egyik pontja a többéves pénzügyi keret, az MFF (Multiannual Financial Framework): a miniszterek kifejthetik véleményüket arról a jelentésről (progress report), amelyben a lengyel elnökség beszámol az MFF-tárgyalások elnökségük alatt elért eredményeiről. Nem egyszerű feladat…

A héten előzetes egyeztetésre bocsátott jelentésben ugyanis valamennyi tagállam saját szempontjainak hangsúlyosabb megjelenítésére törekszik. A költségvetési szigort mindenek fölé helyező „nettó befizetők” például szeretnék egyértelművé tenni, hogy az MFF-et „fentről lefelé”, ún. top-down megközelítésben kell tervezni, nem pedig úgy, hogy a tagállamok minden kívánságát figyelembe vesszük. Ezzel szemben a tagállamok egy másik csoportja a legfontosabb kiadási tételekre (a közös agrárpolitikára és a kohézióra) összpontosít, így azt szeretné rögzíteni a jelentésben, hogy ezen politikák céljai és eszközei ne változzanak rossz irányba.

Számukra komoly veszélyt rejt magában például a kohéziós támogatások esetén érvényesülő támogatási felső határ (capping) radikális csökkentésére tett bizottsági javaslat, amely a Magyarországra érkező kohéziós forrásokat is jelentősen csökkentheti. Vannak azonban olyan tagállamok, amelyeknek nincs ellenére a Bizottság által javasolt capping, mert így nem kell attól tartaniuk, hogy az EU túl sokat költ majd a kohéziós politikára 2014 és 2020 között.

Vajon hogyan jelenik majd meg a capping a lengyel elnökség jelentésében? Úgy fognak rá hivatkozni a tagállamok, mint egy ügyes megoldásra, amely gátat szab a folyamatosan növekvő kohéziós kiadásoknak vagy mint egy túlzott szigort megtestesítő, indokolatlan korlátozásra? Ez természetesen csak egy apró eleme a készülő elnökségi jelentésnek, mégis nagyon fontos egyes tagállamok, köztük Magyarország számára.

A lengyel elnökség a tagállamok eddig beérkezett javaslatai alapján már elkészítette a végleges szövegtervezetet, amelyről a miniszterek a hétfői ülésen még kifejthetik véleményüket. Az általuk jóváhagyott jelentés fogja lezárni az MFF-tárgyalások első szakaszát, hogy januárban a dán elnökség alatt folytatódhassanak a viták.

A hétfői ülés eredményéről természetesen, amint lehet, beszámolunk majd a blogon.

(a szerző Bajusz Anna, a Külügyminisztérium EU Gazdaságpolitikai Főosztályának munkatársa)