Ahogy Hamlet atyjának szelleme, úgy kísérti a dán elnökséget a „top down” megközelítés. Rögzítsétek előre a főösszeget - suttogja - minél alacsonyabb szinten, akkor lesztek sikeresek és akkor lesz jó az új 7 éves költségvetési keret. Más indokot nem nagyon lehet találni arra, hogy miért akarják dán barátaink újrakezdeni a tárgyalásokat egy olyan módszer alapján (előre rögzíteni a főösszeget, majd ezt követően megtölteni tartalommal a költségvetést), amely alapvetően ellentétes azzal az alapelvvel, hogy semmiről sincs megállapodás addig, amíg mindenről meg nem állapodtunk. A számokról ugyanis csak a tartalommal együtt van értelme beszélni, azaz a költségvetést alulról kell felépíteni.
Sajnos az Általános Ügyek Tanácsának január 27-i ülését az elnökség „top down” szellemében próbálta levezényelni, az előre feltett orientáló kérdések is magas labdaként szolgáltak a nettó befizető országok egy elszánt csoportjának ahhoz, hogy lecsapják azokat és a „top down” mellett érveljenek. Az általános pesszimizmus és költségvetési szigor iránti igénytől az uniós költségvetés sem függetlenítheti magát.
Szerencsére a kohéziós országok résen voltak, és az előző este saját körben megtartott vacsorán egyeztetett módon, egységesen léptek fel ez ellen a kísérlet ellen. Ráadásul a számbeli fölény egyértelműen a mi oldalunkon állt, a kohézió barátai találkozóján a korábbi 14 ország mellett immár Ciprus is részt vett, nem is beszélve a megfigyelőként első ízben jelen lévő Horvátországról. Persze a „top down” híveiként fellépő nettó befizetők Németországgal, az Egyesült Királysággal és Franciaországgal a soraikban éppen elég erősek, így a tanácsülés vitája végén elmaradt a kompromisszum, és továbbra sem dőlt el, hogy melyik megközelítés lesz az „üdvözítő” a költségvetési tárgyalásokon.
Az mindenesetre jól látszik, hogy nehéz lesz a főösszeget megvédeni, és a kohéziós politika kiadásainak szintje is a nettó befizetők célkeresztjébe került. Most minden korábbinál nagyobb szükség van arra, hogy be tudjuk bizonyítani, a kohéziós politika az európai versenyképesség egyik fontos eleme, nincs külső versenyképesség belső kohézió nélkül. A közös költségvetésnek pedig éppen az a nagyszerűsége, hogy olyan projekteket finanszíroz, amelyeknek európai szinten jelentkező hozzáadott értékük van. Ezáltal ráadásul tehermentesíteni tudja a nemzeti költségvetéseket, hatékonyabban osztva el a forrásokat. Kiváló példa erre a közös határvédelem vagy a transzeurópai hálózatok finanszírozása.
A vita persze tovább folytatódik, a dánok megállapodás közelébe szeretnének eljutni a félév végén. Ez egyelőre igen nehéznek tűnik, de talán Hamlet atyjának szelleme súg majd nekik valami előremutatóbb gondolatot, mint a „top down” megközelítés.
(Hetényi Géza)
