2012. november 26., hétfő

Elnapolt döntés

A november 22–23-i EU csúcs beigazolta az előzetes várakozásokat: az állam-, illetve kormányfőknek nem sikerült megállapodásra jutniuk a büdzsé számairól. Bár a tanácskozás hangulata nem volt jó, tulajdonképpen nem lett volna lehetetlen megkötni az alkut. A főösszeg körül kialakulni látszott egyfajta konszenzus, illetve beletörődés. A korábban vétóval fenyegetőző britek pedig egyáltalán nem szigetelődtek el, amire pedig sokan számítottak. Az utóbbi időben felröppent hírek egy esetleges britek nélküli, 26-os megállapodásról teljes mértékben le is kerültek a napirendről.

Mégis, a péntek dél körül egyre optimistábbá váló hangulat délutánra megváltozott és az új Van Rompuy-féle javaslat mintegy négyórányi kivesézését követően a találkozó eredménytelenül ért véget. Azt, hogy pontosan hogyan jutottak ide, csak a megbeszélésen jelen lévő állam- és kormányfők tudják. Annyi biztos, hogy a csütörtök éjjel a tagállamok elé tárt új javaslat alapot adhatott volna a továbblépésre, ehhez azonban Van Rompuynek hozzá kellett volna nyúlni olyan kiadási tételekhez is, amelyek Barroso elnöknek fontosak. A költségvetés 1a, 3, 4 és 5 fejezetei tartalmaztak volna még annyi mozgásteret, hogy ha nem is boldogan, de mindenki rábólintson a megállapodásra. Van Rompuy azonban nem indult el ebbe az irányba – most még.

Azt gondolom, ezt nem fogja tudni megspórolni a legközelebbi alkalommal, egyszerűen ezt diktálja a tárgyalások logikája. Az előzetes tagállami borítékokat tartalmazó agrár- és kohéziós pénzek vannak ugyanis a tagállamok fókuszpontjában, a Bizottság által kezelt programok megvágása sokkal kevésbé fájdalmas bárkinek.
Márpedig vágni kell, ez a nettó befizetők óhaja, viszont a haszonélvezők nem engednek többet a kohézióból és az agrártámogatásokból. Különösen az adminisztratív kiadások tekintetében figyelhető meg egyfajta ellenséges attitűd sok nettó befizető részéről.

Magyar szempontból is van tanulsága a csúcsnak. Egyrészt az, hogy rögtön az elején jelentősen jobb kohéziós ajánlatot kaptunk, ami visszaigazolja, hogy itt valóban egy igazságtalan helyzet állt elő. Annak ellenére, hogy a nagyjából kétmilliárd eurós javulás virtuális (mivel a javaslat megbukott, így a ránk vonatkozó része sem érvényes), bizakodnunk kell abban, hogy a következő nekifutás során is jelentős javulást lehet elérni a kohéziós támogatásaink terén.


Másrészt azt is megállapíthatjuk, hogy a nekünk szintén fontos agrárpénzeket megvédik mások (elsősorban a franciák), így ott csak be kell állni a sorba, nem kell a puskaporunkat ott elpazarolni. Azt a keveset, ami van a kohéziós boríték növelésére kell ellőni, no meg az olyan fontos – milliárdokat hozó – felhasználási szabályokra, mint a társfinanszírozás mértéke vagy az áfa finanszírozhatósága.

Meglátjuk februárban mi lesz, addig még sok minden történik Európában, például egy újabb csúcs decemberben a gazdasági és monetáris unió jövőjéről.

(Hetényi Géza)

2012. november 21., szerda

Még egy nap, és indul a csata

A 2014–2020-as többéves pénzügyi keretről, azaz mintegy ezer milliárd eurót képviselő uniós kiadásról az Európai Tanács 2012. november 22-én kezdődő ülése hivatott dönteni. Valószínűleg nem csúsztatunk nagyot, ha azt állítjuk, hogy az EU tagállamainak állam-, illetve kormányfői már javában készítik a stratégiájukat. Aztán jöhet az éjszakázás, a kétoldalú megbeszélések Herman Van Rompuyjel, egyeztetések a hasonló álláspontú tagállamokkal…

Az Európai Tanács elnöke, aki november elején vette át a tárgyalások irányítását a ciprusi elnökségtől, a múlt héten már számszerű javaslatot tett a kiadások mértékére vonatkozóan. A csapata által kiadott konklúziótervezetek szerint a főösszeg kb. 80 milliárd euróval lenne alacsonyabb a Bizottság által javasolt szintnél.

A kiadáscsökkentéshez a legnagyobb mértékben továbbra is a kohéziós politikának (30 milliárd euróval), illetve a közös agrárpolitikának (20 milliárd euróval) kellene hozzájárulnia. Sajnos az is megállapítható, hogy a nettó kedvezményezetteket tömörítő „kohézió barátai” országcsoport kéréseiből gyakorlatilag semmit nem vett át a javaslat. Ehelyett szigorodnának a források felhasználásának feltételei: alacsonyabb társfinanszírozási ráták lennének érvényben (az elmaradottabb régiók esetén például 75 százalékos érték), az áfa-költség nem lenne elszámolható, továbbá a Bizottság javaslatában szereplő makrokondicionalitási elemek is szigorúbbak lennének.


Magyar szempontból még borúsabbá teszi a képet, hogy továbbra sem körvonalazódik az, hogy hogyan kezelnék a „magyar problémát”, azaz kohéziós forrásaink közel 30 százalékának elvesztését.

Nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy számunkra ez a legfontosabb kérdés a 22-én kezdődő EU-csúcson. Mindemellett az is alapvető eleme a pozíciónknak, hogy az agrárpolitikában sem szeretnénk rosszul járni. A kiadások csökkentése ezért számunkra csak abban az esetben lesz elfogadható, ha valamennyi kiadási fejezet hozzájárul a csökkentéshez, különösen azok, amelyekben a bizottsági javaslat alapján növekednének a kiadások.

Természetesen nehéz előre megjósolni, hogy a héten lesz-e, és ha igen, milyen megállapodás a 2014–2020-as keretköltségvetésről. Egyrészt adott a nettó befizetők markáns véleménye, miszerint a 80 milliárd eurós kiadáscsökkentés is túl alacsony. A legszélsőségesebb állásponton az Egyesült Királyság áll: London szerint a kifizetések mértéke nem haladhatja meg a bűvös 886 milliárd eurót. Meglátásuk szerint ekkora kifizetési szintet kapunk, ha a 2011-es plafont kiigazítjuk az infláció mértékével. Azt is szem előtt kell azonban tartani, hogy egyedül az Egyesült Királyság koncentrál a kifizetési szintre, az összes többi tagállam a kötelezettségvállalások szintjét tartja relevánsnak.

A nettó befizetőkkel szemben természetesen hallatják a hangjukat a „kohézió barátai” is, akik épp a múlt héten tartottak miniszterelnöki szintű megbeszélést. A csoport számára elsődleges, hogy ne a kohéziós politika kárára kivitelezzék a csökkentéseket, valamint, hogy a kohéziós források felhasználási szabályai ne szigorodjanak, ne lehetetlenítsék el a támogatások felhasználását. Ennek érdekében az Általános Ügyek Tanácsának (ÁÜT) tegnapi ülésén 14 tagállam közös javaslatot be, amelyben a kedvező (az elmaradottabb tagállamok esetén 85 százalékos) társfinanszírozási ráták és az áfa-elszámolhatóság megtartását kérik, valamint kedvezőbb előlegszintek biztosítását.

A visegrádi csoport is szorosan együttműködik a tárgyalások során. Az EU-ügyi államtitkárok korábban is rendszeresen egyeztettek, novemberben pedig nem telt el hét anélkül, hogy áttekintették volna a többéves kerettel kapcsolatos álláspontjukat. A visegrádi négyek az ÁÜT tegnapi ülésén is közös nyilatkozatot terjesztettek be a makrokondicionalitás témakörében. Javasolják, hogy a támogatások felfüggesztése továbbra is csak a kötelezettségvállalások esetén álljon fenn (a kifizetések esetén pedig ne), valamint, hogy a szankciók mértéke (felső határa) ne legyen magasabb, mint az úgynevezett hatos csomag rendelkezéseiben.

Minden adott tehát ahhoz, hogy egy igazán érdekes, alkukban és fordulatokban gazdag uniós csúcs elé nézzük. Az eseményekről természetesen a blogon is beszámolunk majd!


(Bajusz Anna)

2012. november 6., kedd

Végre számok?!

A ciprusi elnökség a múlt héten kiadta a tárgyalási keret legújabb változatát, amelyben végre valahára szerepelnek konkrét összegek is. Eddig mi magyarok ezt nagyon hiányoltuk, hiszen konkrét összegek nélkül nagyon nehéz egy költségvetésről vitatkozni. Kérdés, hogy most mennyivel jutottunk előrébb.

Az elnökség most egy 50 milliárd eurós kiadáscsökkentésre tesz javaslatot, véleményük szerint ez lesz a kompromisszum megtalálásának iránya. Ismét kiderült, hogy hiába állítja a tagállamok többsége, az Európai Parlament és az Európai Bizottság az ellenkezőjét, a tárgyalások menete mégiscsak a nettó befizető tagállamok szája íze szerint folytatódik. A csökkentés elvileg minden fejezetet érint, bár valamilyen okból az intézmények költségvetését tárgyaló fejezet kapcsán nincsen konkrét, összegszerű javaslat. Az 50 milliárdos csökkentésen felül az elnökség konkrét összeg megnevezése nélkül behoz a költségvetésbe egyes, a bizottsági javaslat szerint költségvetésen kívül szereplő tételeket, mint a kísérleti fúziós reaktor (ITER) és az európai földmegfigyelési műholdas rendszer (GMES) nagyprojekteket, vagy a mezőgazdasági krízisalap. Ez további csökkentést jelent, hiszen ha ezek a tételek bekerülnek az egyes fejezetekbe, akkor ott tovább csökken az eredeti célokra elérhető összeg.

A számunkra kiemelt fontosságú kohéziós fejezet 339 milliárd euróról 326 milliárdra csökkenne a javaslat szerint, illetve az elnökség 10-ről 7 milliárd euróra csökkentené az Európai Összekapcsolódási Alapba (Connecting Europe Facility – CEF) utalandó összeget is. A már többször is körüljárt magyar problémára (a mostani időszakhoz viszonyított 30 százalékos forrásvesztés) az elnökség nem kínál konkrét megoldást, viszont az egységes támogatási felső korlátot a GDP 2,5 százalékáról leviszi 2,36 százalékra. Vagyis tovább csökken minden érintett ország allokációja, azonban a balti országokra és hazánkra alkalmazandó formulára – miszerint a válság által leginkább sújtott tagállamok esetében ez a határ valamivel magasabb legyen – nem tesz konkrét javaslatot, tehát egyelőre nem tudjuk, hogy mennyi pénzre számíthatunk.

Az agrárfejezet kapcsán egy nagyjából 2 százalékos csökkentést irányoz elő a dokumentum, ezt azonban a részletek ismerete nélkül nagyon nehéz lekövetni, erős a gyanúnk, hogy itt is többről lesz a szó a végén.

A héten a Kohézió Barátai országok szakértői szinten egyeztetik álláspontjukat a dokumentumról, valamint az Európai Tanács elnöke – Herman van Rompuy – kabinetfőnöke elkezdi a miniszterelnökök európai ügyi főtanácsadóinak „vallatását” az Európai Tanács november 22-i ülésének előkészítése jegyében. Azon az EU-csúcson mindenképpen szeretnének megegyezést elérni a következő többéves pénzügyi keretről, hiszen decemberben már a bankunió szerepel az állam-, illetve kormányfők ülésének napirendjén.

Szóval, nagyon izgalmas napok, hetek elé nézünk!

(Modok Benő)

2012. október 26., péntek

Szövetségesünk, az Európai Parlament

Utoljára júniusban foglalkoztunk e blogban az Európai Parlament álláspontjával, jóllehet a brüsszeli képviselők véleménye sokkal nagyobb figyelmet érdemelne. Nem csak azért, mert a kormányokkal szemben ők valóban az európai célokat és azok finanszírozási igényét szem előtt tartva alakítják ki álláspontjukat. Azért sem árt figyelni a szavukra, mert sok kérdésben hasonló állásponton vannak, mint Magyarország.

Ezt nagyon jól tükrözi a 2014–2020-as többéves pénzügyi keretről (MFF) készült időközi jelentésük, amelyet a plenáris ülés 2012. október 23-án fogadott el. Mindenekelőtt fontos kiemelni: a képviselők továbbra is úgy látják, hogy a közös célok megfelelő mértékű finanszírozása érdekében növelni kell a költségvetés kiadásait (igaz, nem ismételték meg korábbi javaslatukat, amely a kiadási szint 5 százalékos emelését ajánlotta).


A jelentésben felidézik, hogy a Lisszaboni Szerződés bővítette az EU feladatait, és az állam- , illetve kormányfők is hajlamosak olyan célkitűzésekről megállapodni, amelyekhez később mégsem biztosítják a szükséges forrásokat. Érvrendszerük visszatérő eleme, hogy 2008 óta – a válság ellenére – évente átlagosan 2 százalékkal emelkedett a tagállami kormányok kiadása, miközben az uniós költségvetésről ez nem mondható el.

Az EP-képviselők a főösszeg mellett védelmükbe veszik a közös agrárpolitikát és a kohéziós politikát is; mindkettő esetében legalább akkora finanszírozást tartanak szükségesnek, mint a 2007–2013-as időszakban. Növelnék ugyanakkor a kutatás-fejlesztésre, a kis- és középvállalatok támogatására szánt forrásokat és nagyobb hangsúlyt helyeznének a fiatalokat segítő programokra, célkitűzésekre. Meglátásuk szerint a bel- és igazságügyi együttműködésre előirányzott összeg sem lesz elegendő ahhoz, hogy az uniós célkitűzéseket teljesíteni lehessen.

Az EP időközi jelentése kitér a „better spending” kezdeményezésre is, amelyet a nettó befizetőktől indult ki 2012 áprilisában azért, hogy az uniós forrásokat minél jobban és hatékonyabban használják fel a tagállamok. A képviselők is egyetértenek a célkitűzésekkel, javasolják a politikai, szabályozói és intézményi keret megerősítését, mert ezek segítik a források szabályszerű felhasználását. Elutasítják azonban a makrogazdasági feltételesség erősítését. Ezt azzal indokolják, hogy nem lehet kapcsolatot találni a tagállamok makrogazdasági teljesítménye és a regionális fejlettség között, még kevésbé indokolt a források felhasználóit büntetni a központi kormányzat hibáiért.

A magyar MFF-álláspontot ismerők valószínűleg sok hasonlóságot találnak az EP és a magyar kormány megközelítése között. Annál több az ellentét a képviselők és a nettó befizetők között, hiszen ezek a tagállamok azt szorgalmazzák, hogy valamennyi fejezet esetében csökkentsék a kiadási szintet.

Van azonban egy olyan EP-s követelés is, amellyel sem hazánk, sem a tagállamok többsége nem ért egyet: a saját források reformja. Az időközi jelentés leszögezi, hogy csak akkor születhet megállapodás a 2014–2020-as többéves keretről, ha a Tanács kötelezettséget vállal a bevételi oldal reformjára, és legalább egy új saját forrás bevezetéséről dönt.

Szerencsére a Tanácsban összegyűlt tizenegy tagállam, amely megerősített együttműködés formájában be kívánja vezetni a pénzügyi tranzakciós adót, és nem kizárt, hogy közülük többen saját forrásként is alkalmaznák. Bízzunk benne, hogy ez elegendő lesz a parlament számára, és még az idén sikerül megállapodásra jutni a következő többéves keretről!

(Bajusz Anna)

2012. október 17., szerda

MFF és kávé reggelire

Folytatódik az uniós költségvetés vitája, természetesen – ahogy már lassan hozzászokhatunk – számok továbbra sem szerepelnek a javaslatban. Ezúttal az Általános Ügyek Tanácsának október 16-i ülésén egy munkareggeli keretében találkozott a 27 ország európai ügyekért felelős minisztere, hogy eszmecserét folytathasson a témában. A tanácsülés célja elsősorban az állam-, illetve kormányfők október 18–19-i ülésének előkészítése valamint a kohéziós politikai jogszabálycsomag vitájában történő előrelépés, így az MFF most csak a reggeli étlapján szerepel. A ciprusi elnökség a reggelire meghívta az Európai Parlament témában illetékes képviselőit is.

A ciprusi elnökség a vita orientálására készített egy összefoglalót, amely sajnos abból a feltevésből indul ki, hogy az MFF főösszegét és minden fejezetét csökkenteni kell. Hiába szólal fel tehát rendszeresen a tagállamok többsége (az Európai Parlamenttel és az Európai Bizottsággal együtt) a csökkentés ellen, ez nem hatja meg a nettó befizető országokat és az elnökséget sem. Sajnos a nettó befizető országok erős befolyása érezhető azon is, ahogy a ciprusiak napirenden tartják az ezen országok számára fontos témákat.

Ilyen például az uniós költségvetésben fennálló kötelezettségvállalások és kifizetések közötti különbség (reste à liquider – RAL) problematikája.

A mostanában sokat emlegetett különbség oka, hogy egyes nagyobb – jellemzően kohéziós politikából finanszírozott – projektek esetében kötelezettségvállalás és a kifizetés között eltelik egy költségvetési év, vagyis a nemzeti büdzsékből egy adott évben megtett kötelezettségvállalásra befizetett forrás akár több évet is „parkolhat” az uniós költségvetésben mielőtt kifizetnék. Ezt a különbséget mi az éves uniós költségvetés kapcsán felmerülő tisztán technikai kérdésnek tekintjük, amely igazából a nagyobb projektek hosszabb megvalósítása miatt alakul ki. Ám a britek sajnálatos módon politikai szintre emelték az ügyet, tovább bonyolítva az amúgy sem egyszerű nyitott kérdésekből álló képet.

Ilyen vitatéma az a német kezdeményezés is, amely a kohéziós források jobb elköltésére (better spending) irányul – természetesen egyáltalán nem a „Kohézió Barátai” országcsoport szája íze szerint. A német javaslatok döntő többsége – kiegészülve a makrogazdasági kondicionalitással, amely a kormányok költségvetési, makrogazdasági teljesítményének függvényében lehetne felfüggeszteni kohéziós forrásokat – szankciókon, büntetéseken alapuló, nagyon erős utólagosan kontrollált rendszert vetít előre, amely egyrészt idegen a kohéziós politikától, másrészt nem igazán látszik, miként segíti a források hasznosabb, jobb, gyorsabb elköltését.

Ez is mutatja, hogy nagyon nehéz hónap áll előttünk, hiszen elméletileg az állam-, illetve kormányfők 2012. novemberi ülésén megállapodásnak kellene születnie az MFF-ről, a tagállamok álláspontjai azonban egyáltalán nem közeledtek az elmúlt lassan másfél évben.

(Modok Benő)

2012. szeptember 27., csütörtök

Messze még az áttörés

Az ősz beköszöntével az MFF-tárgyalások folytatódnak, alapvetően továbbra is az Általános Ügyek Tanácsában. Augusztus végén a tagállamok európai ügyekért felelős miniszterei Cipruson, informális keretek között folytattak eszmecserét a következő többéves keretről, amely azonban – új elnökségi javaslat híján – konkrét eredményeket nem hozott. Annyi azért történt, hogy az Európai Bizottság és az Európai Parlament jelen lévő képviselői egyöntetűen tiltakoztak a bizottsági javaslatban megfogalmazott kiadási szint csökkentése ellen, amelyet a kohéziós országok nagy része is megtámogatott. 17 tagállam volt ezen a véleményen, elég egyértelmű üzenet ez egy egyhangúságot igénylő kérdésben. Látványosan szembe ment viszont ezzel a nézettel a nettó befizetők számbelileg kisebb, de annál elszántabb csoportja, akik ismét hitet tettek a főösszeg jelentős csökkentése mellett. A tétek 100 és 150 milliárd euró között szóródtak, ennyit, azaz legalább 10 százalékot kívánnak lefaragni a büdzséből annak legjelentősebb finanszírozói.

Szeptemberben folytatódott a történet, immár Brüsszelben a Tanács rendes ülésén, ahol már az új ciprusi tárgyalási keret várta a tagállamokat. Az új keret annyiban új, hogy a ciprusi elnökség néhány módosítást tett a dánok által kidolgozott dokumentumon, alapjaiban azonban nem változtatott semmit, számokkal pedig továbbra sem állt elő. Erre úgy tűnik, október végéig várnunk kell. A keret azért tartalmaz néhány érdekes újítást, magyar szempontból is. Egyrészt, a capping szintje immár nem 2,5 százalék, hanem maximum ennyi, de ennél kevesebb is lehet. Kikerült a fordított biztonsági háló is a javaslatból, aminek szlovák és lengyel barátaink biztos jobban örültek volna, ha nem motoszkálna a fejükben az a gondolat, hogy ha jól levisszük a capping szintjét, akkor már nincs is értelme a fordított hálónak, mert az allokáció amúgy is a jelenlegi időszak szintje alá esik.

A balti országok és Magyarország számára kialakított 2,X százalékos capping-formula továbbra is élő opció, persze ennek a szintjét is befolyásolhatja, a normál capping-szint változása. Nekünk persze változatlanul az a célunk, hogy ez a szám a mi esetünkben minél nagyobb legyen, és ne is kettessel kezdődjön.

Ebben és más kérdésekben persze nem lesz addig döntés, amíg az MFF fő számaira nem tesz az elnökség javaslatot. Úgy tűnik, erre csak nem sokkal a novemberi rendkívüli Európai Tanács ülése előtt kerül majd sor, ahol már Van Rompuy elnök veszi a kezébe az irányítást, és próbálja az állam- és kormányfőket egy megfelelő megállapodásra bírni. Nem lesz könnyű dolga, mivel igen messziről futunk neki a célnak. Addig viszont tovább kerülgetjük a forró kását, számok nélkül az érdemi vita és alkufolyamat sem fog megindulni. Megjósolhatatlan, lesz-e áttörés novemberben, annak ellenére is, hogy mindenki a megegyezés fontosságát hangsúlyozza.

(Hetényi Géza)

2012. szeptember 6., csütörtök

Lesz-e pénzügyi tranzakciós adó az EU-ban?

Ebben a bejegyzésben röviden áttekintjük, hogy tavaly nyár óta, amikor az Európai Bizottság javaslatot tett a pénzügyi tranzakciós adó (financial transaction tax, FTT) bevezetésére, milyen előrehaladás figyelhető meg ezen a területen.

Egy ötlet – kétirányú gondolkodás

A Bizottság 2011 júniusában azt javasolta, hogy a tagállamokban a kötvényekkel és részvényekkel való kereskedést 0,1 százalékos adó terhelje, a származtatott termékekkel történő kereskedést pedig 0,01 százalékos. A pénzügyi intézmények közvetlenül a tagállamoknak fizetnék be a tranzakciós adót. Az így keletkezett jövedelem kétharmadát kellene a tagállamoknak az uniós költségvetésbe átutalni, egyharmada pedig a nemzeti költségvetésekben maradna. A Brüsszelbe átutalt hányad ugyanakkor GNI-alapú befizetést váltana ki, ezáltal is csökkenne a költségvetés nemzeti hozzájárulásoktól való függősége.

Tavaly nyár óta – különböző fórumokon – rengeteg vita zajlott már a tagállamok képviselői között az FTT bevezetéséről. Egyrészt tárgyaltak az FTT-ről abból a szemszögből, hogy új saját forrássá válhat-e a 2014–2020-as többéves pénzügyi keret során (erről az Általános Ügyek Tanácsa folytatott vitát). Másrészt (az ECOFIN-tanácsban) megvizsgálták az FTT-t általánosságban mint lehetséges új adónemet. Az egymással gyakorlatilag párhuzamosan zajló vitákból kiderült, hogy van néhány tagállam, amely elképzelhetőnek tartja, hogy bevezessék a tranzakciós adót, azonban nagyon kevesen vannak, amelyek ezt a közös költségvetés új saját forrásaként is szívesen látnák.

Összeérnek a szálak

A következő többéves keretről folytatott viták során egyértelművé vált, hogy az Egyesült Királyság ellenzi a leghatározottabban az FTT saját forrásként történő bevezetését, de számos más tagállam (köztük Magyarország) is elzárkózik ettől. Az Általános Ügyek Tanácsa keretein belül tehát úgy tűnt, hogy megfeneklettek a viták, hiszen a saját forrásokról a tagállamoknak egyhangú döntést kell hozniuk.

Az FTT mint új adónem vitája 2012 júniusában azonban új szakaszba lépett: a növekedési és munkahelyteremtési paktum végrehajtása kapcsán az Európai Tanács úgy határozott, hogy a tagállamok egy köre megerősített együttműködésre vonatkozó kérelmet terjeszt majd elő. Természetesen egy hosszú folyamatnak ígérkezik, mire ez a néhány tagállam ténylegesen be tudja majd vezetni az FTT-t (a szükséges lépéseket az EUMSz. 326
334. cikkei tartalmazzák), de az Európai Tanács döntése lehetőséget teremt az előrelépésre.

A megerősített együttműködés lehetősége a Bizottságot is további munkára serkentette. Ennek részeként júliusban közreadott egy non-papert, amelyben megvizsgálta, hogy van-e akadálya annak, hogy azon tagállamok, amelyek megerősített együttműködés keretében bevezetik az FTT-t, egyidejűleg saját forrásként alkalmazzák. Másképpen fogalmazva: van-e lehetőség arra, hogy ezek a tagállamok az FTT-ből befolyó jövedelemmel váltsák ki a GNI-alapú befizetéseik egy részét. A Bizottság először jogi, majd gazdasági szempontból vizsgálta a kérdést, és egyik vonalon sem talált akadályt. Jogilag az szükséges ugyanis egy új saját forrás bevezetéséhez, hogy az azt rögzítő határozatot a tagállamok egyhangúlag jóváhagyják, majd valamennyi tagállam nemzeti parlamentje is ratifikálja. Ez azt jelenti, hogy amennyiben mind a 28 tagállam törvényhozása elfogadja a döntést, nincs akadálya annak, hogy csupán a megerősített együttműködésben részt vevő tagállamok fizessenek FTT-alapú saját forrást. 


Hasonlóképpen, gazdasági szempontból sincs akadálya az FTT ilyen módon történő bevezetésének, csupán arra van szükség, hogy a GNI-alapú saját forrás beszedésének módjáról szóló határozatot a tagállamok ennek megfelelően módosítsák. Következésképp, az FTT megerősített együttműködésben történő bevezetése nem érintené a többi tagállam befizetéseinek módját vagy mértékét.

FTT a tagállamokban

A tagállamokat semmi nem akadályozza meg abban, hogy az uniós kezdeményezésektől függetlenül saját területükön bevezessenek valamilyen jellegű pénzügyi tranzakciós adót. Erre a legjobb példát Franciaország adja, amely 2012 augusztusától megadóztatja a részvényvásárlásokat, de az uniós javaslatban szereplőnél magasabb mértékben (0,2 százalékos kulccsal). A Magyarországon bevezetett pénzügyi tranzakciós illeték csak abban hasonlított az FTT-javaslatra, hogy a mértéke megegyezik, és hogy a bankközi fizetési műveleteket nem vonja adóköteles körbe. A bizottsági javaslat a kockázatot megtestesítő pénzügyi eszközök forgalmára vonatkozik, míg a hazai illeték gyakorlatilag mindenfajta fizetési műveletre, tehát sokkal szélesebb körű.

(Bajusz Anna)

2012. augusztus 28., kedd

Készülünk az Általános Ügyek Tanácsának informális ülésére

A ciprusi elnökség igyekszik kedvében járni az EU-ügyi minisztereknek és államtitkároknak, hiszen mielőtt visszatérnének a nem kis feladatokat tartogató – szeptemberben újra élesedő – EU-s napirendhez, Nicosiában tölthetnek el néhány napot. Nem pihenésről van szó azonban, hiszen a résztvevők augusztus 30-án az Általános Ügyek Tanácsának informális ülésén a  2014–2020-as többéves pénzügyi keretről vitatkoznak majd. 

A ciprusi elnökség vitaorientáló anyagot (issues papert) készített a többéves keretről, amelyet augusztus közepén minden tagállamnak megküldött. Ebben a dokumentumban összegzik azokat a tapasztalatokat, amelyeket júliusban szereztek, amikor is minden tagállammal kétoldalú megbeszélésen tekintették át az adott ország legfőbb prioritásait és problémáit. Az elnökség beszámolója alapján egy tagállam sem rukkolt elő olyan állásponttal, ami eddig ne lett volna ismert, ennek ellenére érdekes (és érdemes) áttekinteni az elnökségi papírt. Kiderül belőle például az, hogy a 2014–2020-as időszakban elinduló új infrastrukturális alap (Connecting Europe Facility), amely az energia-, az infrastrukturális és az infokommunikációs szektort fedné le, csak részben nyerte el a tagállamok tetszését. Többen csökkentenék az alap költségvetését, valamint kevesebb pénzt szánnának az infokommunikáció fejlesztésére, mint a másik két területre. Szintén meglepőnek tűnhet, hogy van olyan, költségvetési visszatérítésben részesülő tagállam, amely hozzájárulna ahhoz, hogy az Európai Bizottság által javasolt, egyszerűbb visszatérítési rendszer lépjen a jelenlegi helyébe.

Az Általános Ügyek Tanácsa elé kerülő elnökségi vitaindító a közelmúltbeli tapasztalatok összegzésén túl a ciprusi elnökség MFF-menetrendjéből is ízelítőt ad. Megtudjuk belőle, hogy az elnökség csak akkor lát esélyt arra, hogy még idén megállapodás szülessen a 2014–2020-as többéves keretről, ha csökkentik a Bizottság által javasolt főösszeget. Ezzel a megközelítéssel természetesen a kohézió barátai országcsoport nem ért egyet, hiszen sokkal több tagállam támogatta a Bizottság főösszegjavaslatát, mint amennyi támadta. Az elnökség azonban eltökéltnek látszik a kiadások csökkentése terén: valamennyi fejezetben szeretne megtakarításokat elérni.

Természetesen a tárgyalások akkor tudnak majd érdemben előre lépni, ha a tárgyalási keretdokumentumot, a negotiating boxot az elnökség számokkal is megtölti. Erre az ígéretek szerint leghamarabb szeptember közepén kerülhet sor. Sajnos továbbra is fennáll a veszély, hogy a gazdasági válság és a görög krízis elvonja a figyelmet a többéves keret tárgyalásairól. De inkább igyekezzünk optimistán hozzáállni ehhez a félévhez és kívánjunk sok sikert Ciprusnak az embert/elnökséget próbáló feladathoz!

(Bajusz Anna)

2012. július 13., péntek

Felülvizsgált MFF-javaslat

Az Európai Bizottság 2012. július 11-én tette közzé a felülvizsgált MFF-javaslatát, amely egyrészt a tavaszi gazdasági előrejelzések (spring forecast) mentén aktualizált számokat tartalmazza, másrészt a horvát bővítéssel járó kiigazítást. A már 28 tagállamra vonatkozó MFF főösszege 2011-es áron 1033 milliárd euró az MFF-en kívüli tételek nélkül (a 2011 júniusában megjelent, még csak 27 tagállamra vonatkozó javaslat főösszege 1025 milliárd euró volt). A kohéziós politikára szánt források 2 milliárd euróval növekednének, de figyelembe véve, hogy Horvátország támogatásai 8,7 milliárd eurót tesznek ki, ez azt jelenti, hogy a többi tagállam várható allokációja körülbelül 5 milliárd euróval csökkenne. A közös agrárpolitikára szánt összegen belül átrendeződés nem történt, csak a horvát csatlakozás költségével megnövelt számokat kaptunk.

A Bizottság frissítette a tagállamok reál GDP-jére vonatkozó átlagos évi növekedési előrejelzését is. Mint arról már írtunk, a reál GDP-előrejelzés kérdéskörében komoly vitában állunk a Bizottsággal, hiszen az eddig is jóval alábecsülte a magyar növekedés várható ütemét. A felülvizsgálat eredményeképp sajnos ez a helyzet tovább romlott (a 2011-es várakozásokhoz képest majdnem felére csökkent a magyar adat), hazánk a legkisebb átlagos növekedéssel számolhat a következő hét évben a tagállamok közül (utánunk Németország és Olaszország következik). A Bizottság szerint az elkövetkező hét évben a görög (!!!), a román és a lengyel gazdaság is a magyarnál több mint háromszor nagyobb növekedésre lesz képes, ami azért finoman szólva is érdekes megállapítás…

Sajnos ez az előrejelzés nagyban meghatározza a kohéziós borítékunk nagyságát, ezért a támogatási felső korláttal együtt továbbra is komoly veszteségeink vannak a mostani költségvetési időszakhoz viszonyítva. Az eddig ebben a kérdésben szövetségeseinknek számító balti országok előrejelzései javultak, így elmondhatjuk, hogy most már teljesen egyedül maradtunk a problémánkkal. Ez a fejlemény a megoldás szempontjából akár kedvezőbb is lehet, hiszen így már csak egy ország specifikus problémájára kell egyedi megoldást találni, amire azért már nem egy esetben volt példa az európai integráció történetében.

(Modok Benő)

2012. július 5., csütörtök

KAP-reform 2014–2020 – agrárgazdasági kihívások

A Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) és a Külügyminisztérium közös szervezésében 2012. július 3-án nagy érdeklődés mellett került megrendezésre az MFF vitájáról szóló társadalmi egyeztetés soron következő konferenciája. A VM Darányi Ignác termében tartott konferencián 200 meghívott vett részt.

Az EU első közös politikáját jelentő és idén 50 éves fennállását ünneplő közös agrárpolitika (KAP) keretei 2013-ig adottak. Az Európai Bizottság 2011. október 12-én nyilvánosságra hozta a 2013 utáni KAP-ra vonatkozó, hét rendelet tervezetből álló javaslatcsomagját. A reform kiemelt célja, hogy növelje az európai mezőgazdaság versenyképességét, fenntarthatóságát, egészséges és jó minőségű élelmiszereket biztosítson az európai fogyasztóknak, óvja a környezetet és fejlessze a vidéki területeket.

A tanácskozás első blokkjában Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter, Győri Enikő EU-ügyekért felelős államtitkár, Czerván György agrárgazdaságért felelős államtitkár, illetve V. Német Zsolt, vidékfejlesztésért felelős államtitkár tartott előadást. Dacian Cioloş mezőgazdasági és vidékfejlesztési biztos levélben üdvözölte a konferencia résztvevőit.

A második blokkban a KAP-reformmal kapcsolatos nézőpontok kerültek bemutatásra az Országgyűlés Európai ügyek- és Mezőgazdasági bizottsága, valamint a Lehet Más a Politika (LMP) és az Európai Parlament szemszögéből.

A konferencia harmadik részében a VM, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal, az Agrárgazdasági Kutató Intézet, a Magyar Agrárkamara, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége, illetve a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége képviselői fejthették ki álláspontjukat a javaslat lényegi elemeivel kapcsolatban.


A konferencián elhangzott előadások, prezentációk letölthetők az eu.kormany.hu oldalán: http://eu.kormany.hu/a-novekedest-szolgalja-a-kozos-agrarpolitika.

(a szerző  Szentmáry Tamás, a Külügyminisztérium EU Ágazati Politikák  Főosztálya munkatársa)

2012. június 28., csütörtök

Az utolsó napok hajrája

Pár napon belül véget ér a dán elnökség, és ezzel a 2014-2020-as többéves pénzügyi keretről (MFF-ről) folytatott tárgyalások egy intenzív szakasza is lezárul. Az utolsó fontos eseményként június 28-án és 29-én az állam- és kormányfők eszmecserét folytatnak a többéves keretről, majd a várakozások szerint jóváhagyják a dán elnökség által készített tárgyalási keretdokumentumot, a negotiating boxot. 

Ha fél év távlatából visszapillantunk arra, hogy milyen reményeket fűztünk a dán elnökséghez az MFF terén, vagy egész pontosan mit vártunk a ma kezdődő Európai Tanácstól, sajnos azt mondhatjuk, az elvárásaink csak kis mértékben teljesültek. Igaz ez a negotiating boxra is, amely magyar szempontból több tekintetben alulmúlja a várakozásokat, és a mostani Európai Tanács menetrendjére is, amelyben az MFF sajnos nem kap kiemelt szerepet.

Hogy miért elégedetlen Magyarország a negotiating box végleges (2012. június 19-én megjelent) változatával? A félév elején arra számítottunk, hogy a negotiating box révén folyamatosan szűkül majd a problémás ügyek száma, így a ciprusi elnökségnek már csak a legvitásabb kérdésekben kell továbbvinni a tárgyalásokat. Ehhez képest a box végleges változata közel ötven oldal, tele van problémás pontokkal, amelyekben továbbra is nagyon szerteágazó a tagállamok álláspontja. A kompromisszum elérését pedig az is nehezíti, hogy számokról, az egyes programokhoz kapcsolódó kiadási összegekről továbbra sincs szó. Magyarország számára különösen nagy hiányosság, hogy a sokat emlegetett „magyar probléma”, nevezetesen az, hogy a jelenlegi időszakhoz képest több mint 20%-kal kevesebb kohéziós támogatásra lennénk jogosultak, nem jelenik meg a negotiating boxban. A szövegben csak egy olyan bekezdés szerepel, amely bizonyos mértékben kompenzálná a capping által leginkább sújtott tagállamok által elszenvedett forrásveszteséget.

És miért gondoljuk, hogy az Európai Tanácson nem születnek meg a szükséges döntések az MFF-el kapcsolatban? Azért, mert a többéves költségvetésnél sokkal komolyabb, mihamarabbi döntést igénylő kérdések szerepelnek a napirenden, mint például a Herman Van Rompuy által kidolgozott jelentés a gazdasági és monetáris unió reformjáról. Míg ezekről várhatóan igen komoly vitát fognak folytatni az állam- és kormányfők, addig az MFF csak egy rövidebb munkaülés témája lesz. Ezen a tagállamok vezetői előre megadott, vitaorientáló kérdések mentén fejtik majd ki a véleményüket a legfontosabb prioritásokról. Messze nem teljesül tehát az az elvárás, amit januárban támasztottunk, nevezetesen, hogy júniusi ülésükön az állam- és kormányfők megegyezésre jussanak a problémás ügyek legalább egy részében.

(Bajusz Anna)

2012. június 14., csütörtök

Vigyázó szemetek az EP-re vessétek!

Az elmúlt hét két fontos eseménye is ráirányította a figyelmet az Európai Parlament szerepére az MFF tárgyalások során. A tagállamok, egymás közti csatározásaik során hajlamosak megfeledkezni arról, hogy az EP jogosítványai a Lisszaboni Szerződés hatályba lépését követőn jelentősen megerősödtek a költségvetési keret kialakításában. Az Általános Ügyek Tanácsa június 11-i dániai informális ülésére meghívott EP képviselők azonban erre ismét emlékeztették őket, ráadásul ebben teljes volt az  egység a három nagy pártszövetség (néppárti, szocialista és liberális) jelen lévő reprezentánsai között (Reimer Böge, Ivailo Kalfin, Anne E. Jensen).

Nyilvánvalóvá vált, hogy az EP nem hajlandó belemenni abba, hogy az állam- és kormányfői szinten majdan egyhangúan meghozott döntés az MFF csomagról beszűkítse a mozgásterét. A képviselők rámutattak arra, hogy az MFF megállapodás számos eleme (például a kohéziós politika részletszabályai) a normál jogalkotási folyamat keretében együttdöntési eljárás hatálya alá tartoznak, tehát egy a tagállamok által kötött alkut adott esetben az EP újra kinyithat. Itt már nem a „take it or leave it” elv érvényesül, érdemi intézményközi tárgyalásokra kell felkészülni.

Talán még ennél is figyelemreméltóbb amit a saját források jövője kapcsán megfogalmaztak. Világossá tették, hogy nem lesz megállapodás új saját forrásról szóló döntés nélkül, az Szerződés egyértelműen arra kötelez, hogy ne GNI arányosan kivetett kvázi tagdíjakból, hanem valódi saját bevételekből finanszírozzuk a közös költségvetést. Tekintettel arra, hogy több tagállam még csak tárgyalni sem hajlandó új saját források bevetéséről, a majdani megállapodás nem tűnik egyszerűnek.

A Parlament június 13-i plenáris ülésén elfogadott határozata az MFF-ről pontosan a fentiek szellemében készült, üzenve a tagállamoknak a június 28-29-i csúcs előtt, amikor az állam – és kormányfők napirendre veszik a költségvetési keretet, elsősorban annak növekedésben és munkahelyteremtésben kialakítható szerepét górcső alá véve.

Az intézmények közötti alkunak ez persze még csak az előfutára, 2013 első felében jöhet el az igazság pillanata és nem mellesleg a Lisszaboni Szerződés új rendelkezéseinek gyakorlati próbája. Csak remélhetjük, hogy az nem szaporítja majd az Unió megoldatlan konfliktusainak számát. De hogy ezt megtudjuk, előbb még a tagállamoknak egymás között kellene megállapodásra jutniuk az MFF-ről, amihez ebben a félévben nem jutottunk sokkal közelebb. Reméljük, az e tekintetben borús skandináv félév után napos mediterrán időszak köszönt majd ránk a ciprusi elnökség idején.

(Hetényi Géza)

2012. június 7., csütörtök

A gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés szolgálatában


Az Országgyűlés Delegációs termében került sor az Európai Unió következő többéves pénzügyi keretéről (2014–2020) szóló társadalmi egyeztetés harmadik állomására, melynek témája az Unió kohéziós politikája volt. Az előadók között magyar kormányzati szakértők mellett az Európai Parlament, az Országgyűlés, hazai gazdasági érdekképviseletek és civil szervezetek képviselői, kutatók egyaránt megtalálhatóak voltak. A konferencia alkalmából Budapestre látogatott és beszédet mondott Johannes Hahn, az Európai Bizottság regionális politikáért felelős biztosa. A résztvevőket Hörcsik Richárd, az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának elnöke köszöntötte, a vitát pedig Győri Enikő, a Külügyminisztérium európai ügyekért felelős államtitkára moderálta.

A tartalmas és nyílt eszmecsere során valamennyi hozzászóló egyetértett abban, hogy a kohézió az unió legsikeresebb politikái közé tartozik, mely története során eredményesen járult hozzá a gazdasági növekedés élénkítéséhez és a munkahelyteremtéshez. A gazdasági válság a kohéziós politika jelentőségét és szükségességét pedig még tovább erősíti. A kohézió intelligens befektetés a jövőbe, nem a jótékonyságról szól. Előnyös hatásait nemcsak a kedvezményezettek élvezik, hanem valamennyi uniós tagállam: jól ismert tény, hogy a támogatások jelentős hányada visszaáramlik a nettó befizető országok vállalataihoz.

Az Európai Bizottságnak a kohéziós politika jövőjéről szóló javaslataival kapcsolatban azonban már korántsem volt ennyire nagy az egyetértés. Mile Lajos (LMP) és Nógrádi Zoltán (Fidesz) országgyűlési képviselő, illetve Deutsch Tamás EP-képviselő (Fidesz) bírálta a Bizottság azon szándékát, hogy a kohéziós politikára szánt összeget a következő többéves keretben jelentősen csökkentse. Földi Enikő, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium helyettes államtitkára emlékeztetett, hogy Magyarország hét régiója közül hat a legkevésbé fejlett térségek közé tartozik, s a bizottsági javaslat éppen ezekben irányoz elő jelentős csökkentéseket, ráadásul a fejlettebb régiók javára.

Johannes Hahn védelmébe vette a Bizottság álláspontját: szerinte kiegyensúlyozott javaslat született, amit jól mutat, hogy egyetlen olyan rendelkezést sem tartalmaz, amelyet mind a 27 tagállam kifogásolna, éppen ezért a javaslat jó alapot szolgáltat a tanácsi vitához. Kiemelte, hogy a kohéziós politika az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósítását szolgálja, ezért minden régióban érvényesülnie kell. A hangsúly továbbra is a legkevésbé fejlett régiókon van, de figyelembe kell venni azt is, hogy az Unió 271 régiója közül mindössze 68 tartozik ebbe a kategóriába. Hahn biztos reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a tagállamok még idén megállapodásra tudnak jutni azon rendelkezésekről, amelyek a 2014–2020-as időszakra szóló kohéziós költségvetés tervezésének megkezdéséhez szükségesek. 

A konferencia második felében gazdasági, önkormányzati érdekképviseleti szervek képviselői, gazdasági szakemberek vitatták meg a magyarországi forrásfelhasználás helyzetét. Szalóki Flórián, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség alelnöke hangsúlyozta, a 2014–2020-as időszak kohéziós tervezése mellett a jelenlegi időszak forrásfelhasználása is rendkívül fontos, hiszen továbbra is jelentős uniós forrásmennyiség áll Magyarország rendelkezésére, az idő pedig sürget. Csaba László, a Közép-Európai Egyetem professzora óvott a tisztán mennyiségi személettől: nemcsak az fontos, hogy mennyi forrást vagyunk képesek felhasználni, hanem az is, hogy a támogatott projektek átgondoltak, a gazdasági növekedést érdemben előmozdító hatásúak legyenek.

A gazdasági érdekképviseletek képviselői (Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke; Essősy Zsombor, a MAPI Magyar Fejlesztési Iroda Zrt. vezérigazgatója; Gláser Tamás, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége Ellenőrző Bizottságának alelnöke; Futó Péter, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének elnöke) egyetértettek abban, hogy a 2007–2013-as időszakban még felhasználásra váró forrásmennyiséget, körülbelül 1000 milliárd forintot a vállalati szférába, azon belül is a termelésbe kell irányítani, a gazdasági válság káros hatásait ellensúlyozandó. 

Dancsó Péter, a Kisvárosi Önkormányzatok Országos Érdekszövetségének elnöke az önkormányzatok szemszögéből értékelte a forrásfelhasználás lehetőségeit. Kifejtette, hogy a hazai pályáztatási rendszerben mindenképpen alacsony (maximum 5 százalékos) önkormányzati önrészt szabad csak előírni, máskülönben az önkormányzatok a súlyos forráshiány miatt nem lesznek képesek biztosítani a hazai társfinanszírozás rájuk eső részét.

(Nyárádi László, a Külügyminisztérium EU Gazdaságpolitikai Főosztályának munkatársa)

2012. május 29., kedd

Az MFF és a környezetpolitika: sikeresen lezajlott a társadalmi egyeztetés második köre

Az MFF-tárgyalások tavaly elindított társadalmi egyeztetési folyamatának újabb állomásaként az Országgyűlés patinás Felsőházi termében folytattak vitát a környezetvédelmi szakterület szereplői. A konferenciát Baranyai Gábor, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára moderálta.

Janez Potočnik, az Európai Bizottság környezetvédelemért felelős tagja erőforrás-hatékony módon video üzenetet küldött. Kiemelte, hogy a válság ellenére igyekszenek megóvni a szektorra fordítandó pénzeket, a zöld gazdaságra pedig kitörési pontként tekintenek.

A délelőtti szekcióban Illés Zoltán környezetügyi államtitkár, Glattfelder Béla EP-képviselő, Szabó Imre volt környezetvédelmi és vízügyi miniszter és Nagy Andor az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottságának alelnöke adtak áttekintést a témáról, saját szemszögükből. Egyetértettek abban, hogy átfogó cél a magyar részesedés szintjének fenntartása. Ezen belül megfelelő tervezéssel és felhasználással a környezetvédelem terén is ki kell használnunk a változó lehetőségeket. Az uniós költségvetéstől függetlenül is a fenntarthatóság felé kell elmozdulnunk (megújuló energiák, biogazdálkodás, hatékonyságnövelés kiaknázása).

A második szekcióban a tudomány és a civil szféra tartott eszmecserét. A jeles előadók – Bartus Gábor (a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács titkára, Országgyűlés), Almássy András (projektiroda vezető, Nemzeti Környezetügyi Intézet), Kerekes Sándor professzor (tanszékvezető, Corvinus Egyetem Környezetvédelmi Tanszék), ifj. Zlinszky János (igazgató, Fenntartható Fejlődés Akadémia, Közép- és Kelet-Európai Regionális Környezetvédelmi Központ) és Lukács András (elnök, Levegő Munkacsoport) – egyetértettek abban, hogy a humán tőke fejlesztése, és ehhez kapcsolódóan a fenntarthatósági-környezeti nevelés kiemelt feladat. Az uniós költségvetés a tagállamok összteljesítményéhez képest relatíve kevés, de különösen a környezetvédelem terén katalizátorként, mentőövként szolgálhatnak ezek a pénzek.

Az egyeztetésen részt vevő nem kormányzati szervezetek hozzászólói számos fenntarthatósággal kapcsolatos kérdést, köztük a közelgő Rio+20 csúcstalálkozó vonatkozásait is érintették. Többen egyetértettek abban, hogy a vállalatoknak nyújtott környezetileg-társadalmilag káros állami támogatások kiiktatása fontos. Szükség van a fenntarthatósági vizsgálatok kiterjedt alkalmazására és a tárgyalások átláthatóságának biztosítására az új uniós költségvetés kapcsán.

(a szerző dr. Bartha Péter, a Vidékfejlesztési Minisztérium EU Koordinációs Főosztályának főosztályvezető-helyettese)

2012. május 15., kedd

Európai Tükör

Megjelent az Európai Tükör című folyóirat tematikus száma, amelynek középpontjában ezúttal a következő többéves pénzügyi keret áll. A tanulmányokban igyekeztünk minél alaposabban bemutatni magát a bizottsági javaslatot, a magyar érdekeket, a tárgyalások menetét és a szövetségesi rendszereket is. Természetesen nem hiányozhatnak a kötetből a Magyarország számára legfontosabb politikák (a kohéziós politika és a közös agrárpolitika) jövőjének bemutatása sem, mint ahogy a bevételi oldal reformjáról, költségvetési korlátairól, a támogatási felső korlátról (capping), illetve a makrogazdasági kondicionalitásról is olvashatnak részletesebb elemzéseket.

Természetesen az eu-zseton blog rendszeres olvasói számára már jórészt ismerősen csengenek ezek a témák és fogalmak, azonban a folyóirat adta keretek között lehetőségünk nyílt egy kicsit mélyebb, átfogóbb elemzéseket írni.

Reméljük minden kedves olvasónknak tetszeni fog ez a különszám, mi nagyon nagy örömmel írtuk, és bízunk benne, hogy a tematikus konferenciák és a blog mellett jól illeszkedik majd az MFF tárgyalások minél szélesebb körű megismertetését célzó külügyminisztériumi kampányba is. 

(Modok Benő)

2012. május 14., hétfő

Az érme másik oldala

A dán elnökség májusra jutott el odáig, hogy a tárgyalási keret (negotiating box) utolsó, még hiányzó részét is az asztalra tegye. A bevételi oldalról eddig ugyanis nem volt szó ebben a félévben, pedig legalább olyan fontos kérdés az, hogy miből, mint az, hogy mire költjük az unió pénzét.

Nagy áttörésre persze nem kell gondolni, a dán papír odáig merészkedett, hogy megfogalmazta a jövőbeni finanszírozás lehetséges opcióit a Bizottság javaslatai alapján. A hagyományos saját források (praktikusan a vámbevételek) természetesen megmaradnak, ezt konszenzus övezi. Egyre csökkenő részarányuk mellett (az EU számos szabadkereskedelmi megállapodást kötött és köt, amelyek nyomán csökkennek a vámbevételek) a beszedési kulcs, tehát a tagállamnál maradó rész képezi vita tárgyát. Nos, ez vagy 10, vagy 25 százalék lehet, mindkettőre volt már példa. Vagy kompromisszumként egy irracionális szám valahol a kettő között.

A jelenlegi áfa-alapú forrás eltörlésének kérdése majdnem konszenzust élvez. De csak majdnem, mert néhányan megőriznék ezt a bonyolult és meglehetősen irracionális tételt. Elsősorban a britek, akiknek ez amiatt fontos, mert számítási alapot képez a brit visszatérítéshez. Ha nincs áfa-alapú forrás, nincs rebate sem, legalábbis olyan, mint most. Ez pedig kardinális kérdés a szigetországban.

Ennél is érdekesebb, mi lesz az új saját forrásokkal. Lesz-e valódi áfa? Vagy lesz-e pénzügyi tranzakciós adó? Ez igencsak megosztja a tagállamokat. Az elnökség egyelőre nem foglalt állást, csak rögzítette a lehetőségeket. Ez lehet a bevételi oldal fő töréspontja a tárgyalásokon, különösen, mert az Európai Parlament (akárcsak a Bizottság) igen elkötelezett a tekintetben, hogy új forrásra igenis szükség van.

És végül a kompenzációs rendszer. A Bizottság egyszerűsítést akar, egy összegben kapjanak vissza pénzt a legnagyobb nettó befizetők, ne számolgassunk bonyolult képletek alapján. Mások azt mondják, nem is ismerjük a kiadási oldalt, akkor mit is kompenzálunk? Erről akkor lehet dönteni, ha látjuk, mire és főként kinek mennyi pénz jut. A jelenlegi visszatérítési rendszer kedvezményezettjei sem boldogok, ők többet és máshogy szeretnének. A brit rebate pedig, ugye, érinthetetlen. És ne feledkezzünk meg azokról sem, akik eddig nem kaptak, de most szeretnének, mert úgy érzik, nekik is jár.

A helyzet nem egyszerű, a kompromisszumkészség egyelőre minden oldalon zérus. Nagy kérdés: ki és hogyan fogja kiásni a bunkerekből a harcoló feleket? A bevételi oldal eddig kevés figyelmet kapott, de hasonlóan komplex probléma, mint a kiadási. Nem nagyon látszik egyelőre, hogy lesz ebből az év végén megállapodás.

(Hetényi Géza)

2012. április 27., péntek

Általános Ügyek Tanácsa a nyilatkozatok jegyében


Az Általános Ügyek Tanácsa április 24-én, Luxemburgban megrendezett ülése ezúttal a nyilatkozatok jegyében telt. A tárgyalások során meghatározó két nagy országcsoport, „a kohézió barátai” és a nettó befizetők csoportja is előrukkolt egy közös pontokat tartalmazó nyilatkozattal. 

„A kohézió barátai” csoport 13 tagja (Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia, Görögország, Magyarország, Málta, Lengyelország, Portugália, Románia, Szlovénia, Szlovákia és Horvátország) újra kiállt amellett, hogy a kohéziós politika főösszegét nem lehet csökkenteni. Megfogalmazásuk szerint a Bizottság által javasolt 336 milliárd euró az „abszolút minimum”, ami elfogadható a kohéziós tagállamok számára. Kiemelték továbbá, hogy elleneznek minden olyan megoldást, amely ahhoz vezetne, hogy a kohéziós támogatások egy része a fejletlenebb tagállamokból a fejlettekbe áramoljanak, legyen az a bizottsági javaslatban szereplő capping vagy a nettó befizetők által javasolt „fordított biztonsági háló” miatt. 

A makro-kondicionalitás kiterjesztésével kapcsolatban „a kohézió barátai” felhívták a figyelmet arra, hogy az csak a jövőbeli kötelezettségvállalásokra vonatkozhat (kifizetésekre nem), illetve GDP-arányos felső határt kell szabni a szankciók mértékére. A nyilatkozat aláírói azt is leszögezték, hogy amennyiben a nettó befizető tagállamok nyomására valóban csökken a többéves keret főösszege, akkor ennek valamennyi költségvetési fejezeten meg kell mutatkoznia, a csökkentés nem történhet egyedül a kohéziós politika kárára. Érdemes kiemelni, hogy a Cseh Köztársaság nem írta alá a közös nyilatkozatot, holott tagja „A kohézió barátai” országcsoportnak. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a csehek számára immár az a legfőbb prioritás, hogy a költségvetés főösszege ne haladja meg az uniós GNI 1 százalékát, így nem akartak olyan nyilatkozathoz csatlakozni, amely kizárja, hogy csökkenjen a kohéziós alfejezet főösszege.

A nettó befizetők közleménye ezúttal nem arra koncentrált, hogy milyen és mekkora mértékű kiadáscsökkentésre lenne szükség. A közös pontokat aláíró Ausztria, Németország, Finnország, Olaszország, Hollandia és Svédország inkább hét konkrét javaslatot fogalmazott meg a 2014–2020-as többéves keret tervezéséhez. Ezek az alábbiak:

1.     Az uniós alapokat az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek szolgálatába kell állítani, többet kell költeni növekedésserkentő és munkahely-teremtő programokra.

2.     Erősíteni kell a makrokondicionalitást: valamennyi strukturális alap esetében legyen lehetőség a kifizetések felfüggesztésére, amennyiben a tagállamok nem tartják be az előírt költségvetési szabályokat.

3.     Szükség van egy közös stratégiai keretre, amelyet a Tanács és az Európai Parlament fogadna el annak érdekében, hogy minél hatékonyabban kerüljenek felhasználásra az uniós támogatások.

4.     A Tanácsnak minden évben át kell tekintenie a támogatások felhasználásának sikerességét és eredményességét.

5.     Létre kell hozni a Bizottság által javasolt teljesítménytartalékot, de tagállami, nem pedig uniós szinten. A kohéziós támogatások néhány százalékának elkülönítése biztosítaná, hogy a legeredményesebb projektek jussanak támogatáshoz.

6.     A nemzeti társfinanszírozást fenn kell tartani, hiszen ez biztosítja, hogy a tagállamok is érdekeltek legyenek abban, hogy ne felesleges projektek valósuljanak meg.

7.     Nagyobb mértékben kell támaszkodni az Európai Beruházási Bank szakértelmére a projektek tervezésekor, kiválasztásakor.

Látható tehát, hogy mindkét országcsoport igyekszik „hallatni magáról” a tárgyalások során, annak érdekében, hogy minél erősebben hívják fel a figyelmet az érdekeikre. Az is egyre nyilvánvalóbb, hogy a szövetségi politika rendkívül fontos, megkerülhetetlen eleme a tagállami érdekérvényesítésnek. Magyarország ezért aktív tagja kíván maradni „a kohézió barátai” országcsoportnak, hiszen érdekeink az ebben részt vevő tagállamokéival azonosak. Tőlük kapunk támogatást a magyar érdekek képviselethez.

(Bajusz Anna)

Van ok a bizakodásra


Korábbi bejegyzéseinkben sokat foglalkoztunk „a magyar problémával”. Ez leegyszerűsítve abban áll, hogy a Bizottság javaslata alapján Magyarország kb. 20 százalékkal kevesebb kohéziós támogatásra lenne jogosult 2014 és 2020 között, mint a mostani hét év során. 2011 júliusa óta ahol csak lehetett, felhívtuk a figyelmet erre a problémára – szakértői és politikai találkozók alkalmával egyaránt – mégsem láttunk arra utaló jelet, hogy a kérdést kezelni igyekeznének. Az Általános Ügyek Tanácsa április 24-én, Luxemburgban megrendezett ülése előtt azonban mégis történt egy biztató fordulat.

A miniszterek ezen az ülésen a költségvetés két legnagyobb, egyszersmind magyar szempontból legfontosabb kiadási tételéről: a közös agárpolitikáról (KAP) és a kohéziós politikáról fejtették ki álláspontjukat. Egészen pontosan a dán elnökség negotiating boxának megfelelő részeiről, amelyek – végre lehet egy jó hírünk is – Magyarország számára előnyös irányba módosultak. A kohéziós politikában ugyanis megjelent egy utalás arra, hogy azon tagállamok esetén, amelyeknek a GDP-növekedésük az EU27-ek átlagánál alacsonyabb volt a támogatások elosztásánál referenciának számító 2008–2010-es időszakban, a Bizottság által javasoltnál magasabb legyen a támogatási felső határ (az ún. capping). 

Kitörő örömre azért még nincs ok, mégpedig két körülmény miatt. Egyrészt messze nem biztos, hogy valamennyi tagállam számára elfogadható lesz, hogy a Bizottság által javasolt egységes cappingtől bizonyos országok esetében eltérjünk. Másrészt a dán elnökség által készített negotiating boxban egyelőre a „2,X százalék” szerepel alternatív felső határként, amely bizonytalan hányad, és semmiképp sem magasabb 3 százaléknál. Holott az eddigi számításaink szerint a magyar GDP kicsit több mint 3 százalékának megfelelő capping esetén lennénk jogosultak ugyanannyi kohéziós támogatásra, mint a 2007-2013-as időszakban.

Ennek ellenére Magyarország méltányolja a dán elnökség javaslatát, hiszen ez megnyitja az utat azelőtt, hogy a sokat hangoztatott magyar problémára végre megoldást találjunk. Azzal, hogy ez a kérdés bekerült a negotiating boxba, immár hivatalosan is a tárgyalások részét képezi, amelyre elfogadható megoldást kell találni. Persze felmerül a kérdés: mi az elfogadható? Az a teljes összképtől függ majd, vagyis attól, hogyan alakul a többi, számunkra fontos kérdés.

(Bajusz Anna)

2012. április 5., csütörtök

Capping high and low

A kohéziós politikával foglalkozó tárgyalási keret a dán elnökség értő és gondos keze alatt egyre újabb elemekkel telik meg. A jelszó továbbra is az: keressünk megtakarítási lehetőségeket, hol lehet még vágni a kiadásokból?

A cappingről már volt szó ezen a blogon, mindenki, aki az MFF iránt érdeklődik tudja, hogy ez okozza a legnagyobb fejfájást nekünk. Miatta csökken jelentősen a magyar allokáció a 2007–13-as időszakhoz képest. Nos, a capping körüli folyamatok felgyorsultak az utóbbi időszakban. Egyrészt a dán elnökség jóvoltából ismét felmerült, hogy esetleg differenciálni kellene a tagállamok fejlettsége alapján, azaz ahol alacsonyabb az egy főre jutó GNI, ott magasabb GDP-arányos szintnél történjen a vágás. Nyilván ez önmagában igazságosabb, hiszen aki úgymond szegényebb, az relatíve több támogatáshoz jut. Ugyanakkor nem mindegy, hogyan határozzuk meg a vágási szinteket, és félő, hogy a háttérgondolkodás nem a Bizottság által javasolt 2,5 százalékos szint megemeléséről zajlik. Lehet ezzel tehát még rosszabbul is járni.

Ezt a szándékot támasztja alá a másik új ötlet – és ez talán még az előzőnél is érdekesebb –, ami nettó befizető barátainkban felmerült. Szerintük azt is korlátozni kellene, ha valaki esetleg több támogatáshoz jutna, mint a jelen költségvetési periódusban. Erre megoldásként ötlötték ki a fordított capping gondolatát, amely szerint egyetlen tagállam allokációja sem haladhatná meg a jelenlegi szintet. Ezt természetesen lengyel és szlovák barátaink hangos nemtetszéssel fogadták, mivel leginkább az ő – valóban gáláns mértékben növekvő – kohéziós pénzeik megvágását jelentené ez a szabály.

Bízvást nevezhetjük az ilyen kezdeményezéseket szalámitaktikának, amivel meg akarják osztani a kohéziós országok egységfrontját. Persze mondhatjuk, mit érdekel minket a lengyelek meg a szlovákok pénze, megvan a magunk problémája (ami ráadásul sokkal súlyosabb is). De ez nem lenne sem helyes, sem célravezető. Változatlanul arra kell törekedni, hogy a kohéziós politikát közösen védjük meg és közben persze valamilyen elfogadható megoldást találjunk a magyar problémára is. Biztos, hogy egyik törekvésünk sem lehet sikeres, ha hagyjuk magunkat leszalámizni.

(Hetényi Géza)

2012. április 4., szerda

„Lázadás az Európai Néppárt EP-frakciójában! Leváltották a frakcióvezetőt!”

Ezt a vezető hírt olvashatta mindenki nagy meglepetésére a http://rajtadmulik.mandiner.hu honlapon, a Külügyminisztérium támogatásával egyetemistáknak szervezett tárgyalási szimulációs verseny weboldalán. A 2012. március 29. és április 1. között megrendezett versenyen a résztvevők az Európai Tanács és az Európai Parlament virtuális kereteiben tárgyalták meg az Európai Unió 2014. és 2020. közötti költségvetését, annak főbb prioritásaival és az azokra szánt összegekkel együtt.

Az első két napon a versenyzők igen élethűen tárgyaltak az Európai Tanács tagjaiként, a dán elnökség az Európai Bizottság támogatásával igen keményen alkudozott, a csendes meggyőzéstől, a pletykák terjesztésén át a szalámi taktikán keresztül a nyílt zsarolásig minden eszközt bevetve a megegyezés érdekében. Csak részben értek el sikert, ugyanis a költségvetés főösszegét nem sikerült csak 977 milliárd forintra csökkenteniük a nettó befizető tagállamok hathatós segítségével, beleértve Ausztriát, Németországot és Hollandiát is. (Ami egyébként a való életben a nettó befizetők által javasolt 100 milliárdos csökkentéshez képest mérsékeltebb megvonás.) A nettó haszonélvezőknek sikerült megmenteni a közös agrárpolitikát, és eredményt értek el a kohéziós politika területén is, valamint közös megelégedésre növelni tudták a kutatás-fejlesztésre szánt uniós forrásokat.

A tárgyalások éjszakába nyúltak, mint bármelyik valós európai tanácsi ülésen, ahol pénzről vitáznak a tagállamok. Talán ez volt az oka, hogy az aznap este a parlamenti frakció megalakulásakor egyes néppárti (EPP) képviselők (talán a fáradtságuk miatt) végül különösebb vita nélkül megszavazták a lengyel néppárti kollegájukat frakcióvezetőnek. Igen ám, de a frakcióvezető kemény stílusához hozzá nem szokott képviselők másnap lázadozni kezdtek, ezért a néppárti személyi javaslatok sorra elbuktak a plenáris ülés szavazásain. Így bizalmi válság alakult ki a többi frakció és a Néppárt között, hiszen a megkötött egyezségekhez szükséges néppárti szavazatokat nem tudta hozni az EPP.

Mindezek után rendkívüli frakcióülést hívtak össze, ahol a lengyel frakcióvezetőt leváltották. Az új vezetés kooperatívabb stílusa visszahozta az EPP-frakciót a játékba, de sajnos ez sem volt elég a baloldali–zöld–liberális szövetség ellen, amelyet néhány független képviselő végszavazáson való tartózkodása segített hozzá érdekeik érvényesítéséhez.

(Nagy Sándor Gyula, a Budapesti Corvinus Egyetem dékánhelyettese)