Az érme másik oldala

A dán elnökség májusra jutott el odáig, hogy a tárgyalási keret (negotiating box) utolsó, még hiányzó részét is az asztalra tegye. A bevételi oldalról eddig ugyanis nem volt szó ebben a félévben, pedig legalább olyan fontos kérdés az, hogy miből, mint az, hogy mire költjük az unió pénzét.

Nagy áttörésre persze nem kell gondolni, a dán papír odáig merészkedett, hogy megfogalmazta a jövőbeni finanszírozás lehetséges opcióit a Bizottság javaslatai alapján. A hagyományos saját források (praktikusan a vámbevételek) természetesen megmaradnak, ezt konszenzus övezi. Egyre csökkenő részarányuk mellett (az EU számos szabadkereskedelmi megállapodást kötött és köt, amelyek nyomán csökkennek a vámbevételek) a beszedési kulcs, tehát a tagállamnál maradó rész képezi vita tárgyát. Nos, ez vagy 10, vagy 25 százalék lehet, mindkettőre volt már példa. Vagy kompromisszumként egy irracionális szám valahol a kettő között.

A jelenlegi áfa-alapú forrás eltörlésének kérdése majdnem konszenzust élvez. De csak majdnem, mert néhányan megőriznék ezt a bonyolult és meglehetősen irracionális tételt. Elsősorban a britek, akiknek ez amiatt fontos, mert számítási alapot képez a brit visszatérítéshez. Ha nincs áfa-alapú forrás, nincs rebate sem, legalábbis olyan, mint most. Ez pedig kardinális kérdés a szigetországban.

Ennél is érdekesebb, mi lesz az új saját forrásokkal. Lesz-e valódi áfa? Vagy lesz-e pénzügyi tranzakciós adó? Ez igencsak megosztja a tagállamokat. Az elnökség egyelőre nem foglalt állást, csak rögzítette a lehetőségeket. Ez lehet a bevételi oldal fő töréspontja a tárgyalásokon, különösen, mert az Európai Parlament (akárcsak a Bizottság) igen elkötelezett a tekintetben, hogy új forrásra igenis szükség van.

És végül a kompenzációs rendszer. A Bizottság egyszerűsítést akar, egy összegben kapjanak vissza pénzt a legnagyobb nettó befizetők, ne számolgassunk bonyolult képletek alapján. Mások azt mondják, nem is ismerjük a kiadási oldalt, akkor mit is kompenzálunk? Erről akkor lehet dönteni, ha látjuk, mire és főként kinek mennyi pénz jut. A jelenlegi visszatérítési rendszer kedvezményezettjei sem boldogok, ők többet és máshogy szeretnének. A brit rebate pedig, ugye, érinthetetlen. És ne feledkezzünk meg azokról sem, akik eddig nem kaptak, de most szeretnének, mert úgy érzik, nekik is jár.

A helyzet nem egyszerű, a kompromisszumkészség egyelőre minden oldalon zérus. Nagy kérdés: ki és hogyan fogja kiásni a bunkerekből a harcoló feleket? A bevételi oldal eddig kevés figyelmet kapott, de hasonlóan komplex probléma, mint a kiadási. Nem nagyon látszik egyelőre, hogy lesz ebből az év végén megállapodás.

(Hetényi Géza)