Általános Ügyek Tanácsa a nyilatkozatok jegyében

Az Általános Ügyek Tanácsa április 24-én, Luxemburgban megrendezett ülése ezúttal a nyilatkozatok jegyében telt. A tárgyalások során meghatározó két nagy országcsoport, „a kohézió barátai” és a nettó befizetők csoportja is előrukkolt egy közös pontokat tartalmazó nyilatkozattal. 

„A kohézió barátai” csoport 13 tagja (Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia, Görögország, Magyarország, Málta, Lengyelország, Portugália, Románia, Szlovénia, Szlovákia és Horvátország) újra kiállt amellett, hogy a kohéziós politika főösszegét nem lehet csökkenteni. Megfogalmazásuk szerint a Bizottság által javasolt 336 milliárd euró az „abszolút minimum”, ami elfogadható a kohéziós tagállamok számára. Kiemelték továbbá, hogy elleneznek minden olyan megoldást, amely ahhoz vezetne, hogy a kohéziós támogatások egy része a fejletlenebb tagállamokból a fejlettekbe áramoljanak, legyen az a bizottsági javaslatban szereplő capping vagy a nettó befizetők által javasolt „fordított biztonsági háló” miatt. 

A makro-kondicionalitás kiterjesztésével kapcsolatban „a kohézió barátai” felhívták a figyelmet arra, hogy az csak a jövőbeli kötelezettségvállalásokra vonatkozhat (kifizetésekre nem), illetve GDP-arányos felső határt kell szabni a szankciók mértékére. A nyilatkozat aláírói azt is leszögezték, hogy amennyiben a nettó befizető tagállamok nyomására valóban csökken a többéves keret főösszege, akkor ennek valamennyi költségvetési fejezeten meg kell mutatkoznia, a csökkentés nem történhet egyedül a kohéziós politika kárára. Érdemes kiemelni, hogy a Cseh Köztársaság nem írta alá a közös nyilatkozatot, holott tagja „A kohézió barátai” országcsoportnak. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a csehek számára immár az a legfőbb prioritás, hogy a költségvetés főösszege ne haladja meg az uniós GNI 1 százalékát, így nem akartak olyan nyilatkozathoz csatlakozni, amely kizárja, hogy csökkenjen a kohéziós alfejezet főösszege.

A nettó befizetők közleménye ezúttal nem arra koncentrált, hogy milyen és mekkora mértékű kiadáscsökkentésre lenne szükség. A közös pontokat aláíró Ausztria, Németország, Finnország, Olaszország, Hollandia és Svédország inkább hét konkrét javaslatot fogalmazott meg a 2014–2020-as többéves keret tervezéséhez. Ezek az alábbiak:

1.     Az uniós alapokat az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek szolgálatába kell állítani, többet kell költeni növekedésserkentő és munkahely-teremtő programokra.

2.     Erősíteni kell a makrokondicionalitást: valamennyi strukturális alap esetében legyen lehetőség a kifizetések felfüggesztésére, amennyiben a tagállamok nem tartják be az előírt költségvetési szabályokat.

3.     Szükség van egy közös stratégiai keretre, amelyet a Tanács és az Európai Parlament fogadna el annak érdekében, hogy minél hatékonyabban kerüljenek felhasználásra az uniós támogatások.

4.     A Tanácsnak minden évben át kell tekintenie a támogatások felhasználásának sikerességét és eredményességét.

5.     Létre kell hozni a Bizottság által javasolt teljesítménytartalékot, de tagállami, nem pedig uniós szinten. A kohéziós támogatások néhány százalékának elkülönítése biztosítaná, hogy a legeredményesebb projektek jussanak támogatáshoz.

6.     A nemzeti társfinanszírozást fenn kell tartani, hiszen ez biztosítja, hogy a tagállamok is érdekeltek legyenek abban, hogy ne felesleges projektek valósuljanak meg.

7.     Nagyobb mértékben kell támaszkodni az Európai Beruházási Bank szakértelmére a projektek tervezésekor, kiválasztásakor.

Látható tehát, hogy mindkét országcsoport igyekszik „hallatni magáról” a tárgyalások során, annak érdekében, hogy minél erősebben hívják fel a figyelmet az érdekeikre. Az is egyre nyilvánvalóbb, hogy a szövetségi politika rendkívül fontos, megkerülhetetlen eleme a tagállami érdekérvényesítésnek. Magyarország ezért aktív tagja kíván maradni „a kohézió barátai” országcsoportnak, hiszen érdekeink az ebben részt vevő tagállamokéival azonosak. Tőlük kapunk támogatást a magyar érdekek képviselethez.

(Bajusz Anna)