Van ok a bizakodásra

Korábbi bejegyzéseinkben sokat foglalkoztunk „a magyar problémával”. Ez leegyszerűsítve abban áll, hogy a Bizottság javaslata alapján Magyarország kb. 20 százalékkal kevesebb kohéziós támogatásra lenne jogosult 2014 és 2020 között, mint a mostani hét év során. 2011 júliusa óta ahol csak lehetett, felhívtuk a figyelmet erre a problémára – szakértői és politikai találkozók alkalmával egyaránt – mégsem láttunk arra utaló jelet, hogy a kérdést kezelni igyekeznének. Az Általános Ügyek Tanácsa április 24-én, Luxemburgban megrendezett ülése előtt azonban mégis történt egy biztató fordulat.

A miniszterek ezen az ülésen a költségvetés két legnagyobb, egyszersmind magyar szempontból legfontosabb kiadási tételéről: a közös agárpolitikáról (KAP) és a kohéziós politikáról fejtették ki álláspontjukat. Egészen pontosan a dán elnökség negotiating boxának megfelelő részeiről, amelyek – végre lehet egy jó hírünk is – Magyarország számára előnyös irányba módosultak. A kohéziós politikában ugyanis megjelent egy utalás arra, hogy azon tagállamok esetén, amelyeknek a GDP-növekedésük az EU27-ek átlagánál alacsonyabb volt a támogatások elosztásánál referenciának számító 2008–2010-es időszakban, a Bizottság által javasoltnál magasabb legyen a támogatási felső határ (az ún. capping). 

Kitörő örömre azért még nincs ok, mégpedig két körülmény miatt. Egyrészt messze nem biztos, hogy valamennyi tagállam számára elfogadható lesz, hogy a Bizottság által javasolt egységes cappingtől bizonyos országok esetében eltérjünk. Másrészt a dán elnökség által készített negotiating boxban egyelőre a „2,X százalék” szerepel alternatív felső határként, amely bizonytalan hányad, és semmiképp sem magasabb 3 százaléknál. Holott az eddigi számításaink szerint a magyar GDP kicsit több mint 3 százalékának megfelelő capping esetén lennénk jogosultak ugyanannyi kohéziós támogatásra, mint a 2007-2013-as időszakban.

Ennek ellenére Magyarország méltányolja a dán elnökség javaslatát, hiszen ez megnyitja az utat azelőtt, hogy a sokat hangoztatott magyar problémára végre megoldást találjunk. Azzal, hogy ez a kérdés bekerült a negotiating boxba, immár hivatalosan is a tárgyalások részét képezi, amelyre elfogadható megoldást kell találni. Persze felmerül a kérdés: mi az elfogadható? Az a teljes összképtől függ majd, vagyis attól, hogyan alakul a többi, számunkra fontos kérdés.

(Bajusz Anna)