Az Európai Bizottság 2012. július 11-én tette közzé a felülvizsgált MFF-javaslatát, amely egyrészt a tavaszi gazdasági előrejelzések (spring forecast) mentén aktualizált számokat tartalmazza, másrészt a horvát bővítéssel járó kiigazítást. A már 28 tagállamra vonatkozó MFF főösszege 2011-es áron 1033 milliárd euró az MFF-en kívüli tételek nélkül (a 2011 júniusában megjelent, még csak 27 tagállamra vonatkozó javaslat főösszege 1025 milliárd euró volt). A kohéziós politikára szánt források 2 milliárd euróval növekednének, de figyelembe véve, hogy Horvátország támogatásai 8,7 milliárd eurót tesznek ki, ez azt jelenti, hogy a többi tagállam várható allokációja körülbelül 5 milliárd euróval csökkenne. A közös agrárpolitikára szánt összegen belül átrendeződés nem történt, csak a horvát csatlakozás költségével megnövelt számokat kaptunk.
A Bizottság frissítette a tagállamok reál GDP-jére vonatkozó átlagos évi növekedési előrejelzését is. Mint arról már írtunk, a reál GDP-előrejelzés kérdéskörében komoly vitában állunk a Bizottsággal, hiszen az eddig is jóval alábecsülte a magyar növekedés várható ütemét. A felülvizsgálat eredményeképp sajnos ez a helyzet tovább romlott (a 2011-es várakozásokhoz képest majdnem felére csökkent a magyar adat), hazánk a legkisebb átlagos növekedéssel számolhat a következő hét évben a tagállamok közül (utánunk Németország és Olaszország következik). A Bizottság szerint az elkövetkező hét évben a görög (!!!), a román és a lengyel gazdaság is a magyarnál több mint háromszor nagyobb növekedésre lesz képes, ami azért finoman szólva is érdekes megállapítás…
Sajnos ez az előrejelzés nagyban meghatározza a kohéziós borítékunk nagyságát, ezért a támogatási felső korláttal együtt továbbra is komoly veszteségeink vannak a mostani költségvetési időszakhoz viszonyítva. Az eddig ebben a kérdésben szövetségeseinknek számító balti országok előrejelzései javultak, így elmondhatjuk, hogy most már teljesen egyedül maradtunk a problémánkkal. Ez a fejlemény a megoldás szempontjából akár kedvezőbb is lehet, hiszen így már csak egy ország specifikus problémájára kell egyedi megoldást találni, amire azért már nem egy esetben volt példa az európai integráció történetében.
(Modok Benő)
