Egy nagyon hosszú nap eredményei

Huszonöt órányi alkudozást követően született meg az Európai Tanács február 7–8-ai ülésén a régóta várt kompromisszum az európai állam- és kormányfők között a következő többéves pénzügyi keretről.

Az EU történetében először az előzőnél kisebb költségvetést lehetett csak elfogadni, ami ellen már többször is felemeltük a szavunkat, de sajnos a realitás és a gazdasági válság győzött. Ebből a kisebb tortából kellett tehát a lehető legnagyobb szeletet kihasítani Magyarország számára. Lássuk mit is sikerült elérnünk.

Az egy főre eső nettó pozíció tekintetében (vagyis minden hazánkba érkező uniós – kohéziós és agrár – forrásból levonva a magyar befizetéseket 2011-es áron) hét évre vetítve a második helyen állunk 2512 euróval. Mi vagyunk az egyetlen tagállam, amely a nettó pozícióját tekintve minden bevett számítási mód szerint (nominálisan, a GNI arányában és egy főre vetítve) az első háromban tudott végezni. 2014 és 2020 között 25,004 milliárd euró érkezik a magyar gazdaságba, amely a magyar GNI 3,6%-a.

Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mi történt a blogon is sokszor emlegetett 30%-os kohéziós veszteségünkkel?A magyar kohéziós allokáció várhatóan 20,56 milliárd eurót tesz ki (2011-es áron) 2014 és 2020 között. A Bizottság javaslata alapján kb. 18,3 milliárd euróra lettünk volna jogosultak, tehát a tárgyalások során 12%-os javulást sikerült elérni. Így a négy legszegényebb magyar régió fejlesztési forrásai nem fognak csökkenni az elkövetkező időszakban. A szintén többször is említett támogatási felső korlát (capping) általános, 2,35%-os szintjéhez képest Magyarországra és a balti országokra 2,59%-os felső határ vonatkozik. (Az Európai Bizottság egységesen 2,5%-os szintet javasolt.) Ez önmagában kb. 700 millió euróval növelte a magyar kohéziós borítékot.

Mindezt magyar szempontból nagyon komoly eredménynek tartjuk, hiszen az egységes támogatási felső korlát és rossz makrogazdasági előrejelzések miatt igen nehéz helyzetből indultunk, továbbá a főösszeg és a kohéziós politikára szánt összegek is csökkentek, vagyis sikerült szembemenni néhány igen erős trenddel. Érdekességképp ide kívánkozik, hogy a mostani, 2007-2013-as pénzügyi keret 2005-ös (erős európai gazdasági növekedés közepette zajló) tárgyalásai során hazánk forrásai 10%-kal csökkentek az Európai Bizottság induló javaslatához képest.

A közös mezőgazdasági politika finanszírozása kapcsán a közvetlen kifizetések szintjét nagyságrendileg sikerült megőrizni (260 euró/hektár helyett 250 euró/hektár), a gazdák az elmúlt időszak legmagasabb – a felfutó szakaszt követően a 2013-as évben kapott – szintjéhez közeli mértékű támogatásban részesülnek az elkövetkező hét évben. Vidékfejlesztésre évente nagyjából 490 millió eurót tudunk majd költeni.

A konkrét összegeken felül nagyon fontos, hogy milyen szabályok mentén kell elkölteni a megkapott pénzeket. Ebben a tekintetben is sikerült komoly javulást elérnünk. A Kohézió Barátai országok közös fellépésének köszönhetően 2014 és 2020 között is elszámolható költség lesz az áfa és továbbra is 85% uniós mellett 15% nemzeti finanszírozás szükséges a projektek végrehajtására. Mindkét kérdésben nagyon komoly erők dolgoztak ellenünk, de végül sikerült a nekünk kedvező forgatókönyvet kiharcolni, ez évi 210 milliárd, hét év alatt közel 1500 milliárd forint megtakarítást jelent a magyar költségvetésnek, ami sokat segít a költségvetési egyenleg 3% alatt tartásában.

Összességében elmondhatjuk, hogy magyar szempontból a körülményekhez képest jó megállapodás született a Tanácson belül. Természetesen hátravan még az Európai Parlamenttel való tárgyalás is, amely az első nyilatkozatok alapján szintén nem tűnik egyszerű feladatnak.

Annak, akit további részletek érdekelnek, ajánljuk az eu.kormany.hu vonatkozó hírét, valamint Győri Enikő államtitkár mai Népszabadságban megjelent írását.

(Modok Benő)

U.i.: Kipróbáltuk, hogy milyen alvás nélkül végigcsinálni két napot, senkinek sem ajánljuk…