Utolsó körös változások

Ígéretünkhöz híven ma igyekszünk röviden összefoglalni a tegnap bejelentett végső megállapodás legfontosabb elemeit. Ugyan a szóban forgó alkut még mind a két intézménynek meg kell erősítenie (az első nagy próbatétel délután várható a COREPER II. rendkívüli ülésén), a legújabb elemek vélhetően mindkét intézmény számára elfogadhatóak lesznek.

A tartalom tekintetében alapvetően fontos, hogy a főösszegben sem a kötelezettségvállalások, sem a kifizetések tekintetében nem történt változás az Európai Tanács 2013. februári ülésén kialkudott számokhoz képest. Vagyis minden módosítás a tagállamok által elfogadott főösszegen és fejezeti összegeken belül valósul meg.
 
Az Európai Parlament (EP) azonban több területen „szépített” a februári megállapodáson. A legnagyobb előrelépés a rugalmasság területén figyelhető meg, hiszen olyan elemek kerültek a rendelkezések közé, amelyek révén biztosítható, hogy azokban az években is elegendő forrás álljon rendelkezésre, amelyekben egyébként esetleg nem lenne elég tartalék. Ennek érdekében létrejön egy ún. összesített tartalék (global margin) a kifizetések terén.  Ez lehetővé teszi, hogy az adott évben elköltetlenül maradt mozgástér egy részét átvigyék a későbbi – vélhetően szűkösebb – esztendőkre. Ennek  2018 és 2020 között lesz csak felső határa (7-9-10 milliárd euró évente). A korábbi években a kifizetési szint meglehetősen alacsony, azt vélhetően teljesen fel fogják használni, így kevéssé valószínű, hogy nagy összegek megmaradnak, ezért nem volt szükség felső plafon kialakítására az átvitel tekintetében.
 
A kötelezettségvállalásokat nézve kisebb eredményeket tud felmutatni az EP tárgyalódelegációja, de ezen a téren is történt előrelépés: 2014 és 2017 között a kötelezettségvállalások esetén is van lehetőség összesített tartalék kialakítására, ami szintén hozzájárul a források évek közötti átcsoportosításához.
 
A rugalmasság azonban ezzel még nem ért véget. Annak érdekében, hogy a legfontosabb kulcsterületeken (fiatalok munkanélküliségi problémáinak kezelése, kis- és középvállalatok segítése, kutatás-fejlesztés), már a hétéves időszak első felében érdemi források álljanak rendelkezésre, a források egy részét előre hozzák, ezt nevezzük frontloading-nak. Ez összesen 2543 millió eurónak megfelelő összeg átcsoportosítását jelenti 2014-re és 2015-re, amelyből a legnagyobb részt (2143 millió eurót) a fiatalkori munkanélküliség kezelésére létrehozott eszköz képvisel.
 
A menetrendet nézve megállapodás született arról, hogy az EP a 2013. július 3-ai plenáris ülésen fog szavazni a dossziéról. A képviselők várhatóan egy olyan határozatot fogadnak el, aminek melléklete lesz a teljes csomag (az MFF-rendelet, az intézményközi megállapodás és a csatolt nyilatkozatok). A jogszabályok formális jóváhagyása ugyanakkor csak szeptemberben lesz az EP-ben, azt követően, hogy az ECOFIN Tanács szavazott a 2013-as (éves) költségvetéshez kapcsolódó forráshiány kezeléséről. Ezt követően várhatóan szintén szeptemberben (esetleg október elején) lesz a formális szavazás a Tanácsban.
 
A menetrendhez tartozik az is, hogy a 2013-as költségvetési módosító javaslatot (DAB2) (amiről a politikai megállapodás a Tanácsban már megszületett, de a formális elfogadását a tagállamok az MFF-megállapodás EP általi elfogadásához kötötte) a Tanács a július 9-ei ECOFIN-on formálisan is elfogadja. Sőt, a Tanács kötelezettséget vállal, hogy minden indokolt forrásigényt kezel a továbbiakban is, szükség esetén a költségvetést módosítani fogja.
 
Összességében a Tanács által kialakított csomag alapvetően nem változott meg, a Parlament azonban kapott néhány „szépségflastromot”, elsősorban a rugalmasság területén. Annak mindannyian örülhetünk, hogy a józan belátás győzedelmeskedett az intézmények közötti kakaskodás felett, akkor is, ha az utolsó egy hét eseményeire egyik fél sem lehet büszke.

(Bajusz Anna, Hetényi Géza)