Hát akkor csapjunk bele a közepébe! November 10-én a „kohézió barátai” uniós államtitkári szinten adnak egymásnak randevút Budapesten, magyar meghívásra. A cél nem kevesebb, mint a kohéziós politika megmentése.
Az érintett 14 tagországban (a 2004 óta csatlakozott 12 mínusz Ciprus, plusz Görögország, Spanyolország és Portugália) egyaránt jól tudják, hogy a legfejletlenebb régiókat felzárkóztatni kívánó politika komoly veszélyben van, folyamatos kritikák érik, célszerűségét többen megkérdőjelezik. Ez csak pénzpocsékolás – mondják –, ezek el sem tudnak költeni ennyi pénzt, amúgy is ellopják a felét, meg maximum díszes szökőkutak épülnek tucatszám, erre ne költsük az európai adófizetők pénzét. Szökőkutakból és a díszburkolatból nem lesz európai versenyképesség, inkább ez utóbbira koncentráljunk. Amúgy is, a válság miatt mindenki féltékenyen őrzi a pénztárcáját, az eurózóna-tagoknak meg rendszeresen mélyen bele kell nyúlniuk a mentőcsomagok finanszírozása végett. Ráadásul pont azok az országok vannak a legnagyobb bajban és szorulnak pénzügyi mankóra (Írország, Görögország, Portugália), amelyekbe csak úgy ömlött a sok támogatás a nyolcvanas-kilencvenes években. Így nem csoda, hogy totál kudarcként könyvelik el az egész kohéziós politikát.
Az Általános Ügyek Tanácsának november 15-i ülésén a külügyminiszterek hosszas és részletes vitát folytatnak majd a kohéziós politika jövőjéről. És a fentiekhez hasonló gondolatmenetek bizonyára vissza fognak köszönni. Ezért fontos a 14 kohéziós ország egységes kiállása.
Amiben egyetértünk, az nem több és nem is kevesebb, mint hogy a kohéziós politika sikere nélkül nincs európai versenyképesség! Egy fragmentálódott, leszakadó perifériájú unió nem tud talpon maradni a globális versenyben. A kohéziós politikának igenis vannak komoly eredményei. A hatékonyságát persze növelni kell, ami nem jól működik az kijavítandó. De nem szabad megkérdőjelezni a politikát magát! Ha okosan és jól használjuk a kohéziós forrásokat, akkor nemcsak hogy nemzeti finanszírozási igényt váltunk ki (tehát a költségvetési hatás igazából semleges, csak másik zsebből vesszük ki a pénzt), hanem multiplikatív hatást érhetünk el, azaz 1+1 lehet akár 3 is.
Természetesen a kohézió tekintetében a 14-ek sok mindent különbözően látnak. A politika eszközei, célrendszere, a végrehajtás módja máshogy néz ki Lisszabonból, mint Tallinnból vagy Budapestről. Mindenki tisztában van vele, versenytársak vagyunk a kohéziós pénzek megszerzésében. De ha most, a fő keretek kialakításánál nem fogunk össze, akkor nem marad miért versenyezni.
Nem is célunk ezért, hogy most mindenben egyetértsünk Budapesten. Át fogjuk tekinteni, kinek melyek a legfőbb problémái, ki mit tart a legégetőbb kérdésnek. Jó, ha ezt tudjuk magunk közt, mindenki tisztábban fog látni. Nekünk, magyaroknak nagyon súlyos mondandónk kell, hogy legyen, a dolgok jelen állása szerint ugyanis a legnagyobb vesztesei lehetünk az új pénzügyi keretnek (erről egy következő bejegyzésben majd bővebben lesz szó).
De a közös üzenetünk most nem ezekről a – mindenkit különböző mértékben érintő – problémákról fog szólni, hanem arról, amiben 14 ország – az unió fele – egyetért: a kohéziós politikát, annak alapvető értékeit és megfelelő finanszírozását meg kell őrizni. A kohézió nem válhat a gazdasági válság okozta restrikciós kényszer áldozatává. Ez az üzenet, amelyet meg kell hallania mindenkinek, a november 15-i tanácsoülésen részt vevő 27 minisztertől a Bizottságon át a véleményformáló szaksajtóig. Elsősorban ezért hívtuk november 10-re Budapestre kohéziós barátainkat.
(a szerző Hetényi Géza, a Külügyminisztérium EU Gazdaságpolitikai Főosztályának vezetője)
Nincsenek megjegyzések:
Új megjegyzések írására nincs lehetőség.