Az MFF és a környezetpolitika: sikeresen lezajlott a társadalmi egyeztetés második köre

Az MFF-tárgyalások tavaly elindított társadalmi egyeztetési folyamatának újabb állomásaként az Országgyűlés patinás Felsőházi termében folytattak vitát a környezetvédelmi szakterület szereplői. A konferenciát Baranyai Gábor, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára moderálta.

Janez Potočnik, az Európai Bizottság környezetvédelemért felelős tagja erőforrás-hatékony módon video üzenetet küldött. Kiemelte, hogy a válság ellenére igyekszenek megóvni a szektorra fordítandó pénzeket, a zöld gazdaságra pedig kitörési pontként tekintenek.

A délelőtti szekcióban Illés Zoltán környezetügyi államtitkár, Glattfelder Béla EP-képviselő, Szabó Imre volt környezetvédelmi és vízügyi miniszter és Nagy Andor az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottságának alelnöke adtak áttekintést a témáról, saját szemszögükből. Egyetértettek abban, hogy átfogó cél a magyar részesedés szintjének fenntartása. Ezen belül megfelelő tervezéssel és felhasználással a környezetvédelem terén is ki kell használnunk a változó lehetőségeket. Az uniós költségvetéstől függetlenül is a fenntarthatóság felé kell elmozdulnunk (megújuló energiák, biogazdálkodás, hatékonyságnövelés kiaknázása).

A második szekcióban a tudomány és a civil szféra tartott eszmecserét. A jeles előadók – Bartus Gábor (a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács titkára, Országgyűlés), Almássy András (projektiroda vezető, Nemzeti Környezetügyi Intézet), Kerekes Sándor professzor (tanszékvezető, Corvinus Egyetem Környezetvédelmi Tanszék), ifj. Zlinszky János (igazgató, Fenntartható Fejlődés Akadémia, Közép- és Kelet-Európai Regionális Környezetvédelmi Központ) és Lukács András (elnök, Levegő Munkacsoport) – egyetértettek abban, hogy a humán tőke fejlesztése, és ehhez kapcsolódóan a fenntarthatósági-környezeti nevelés kiemelt feladat. Az uniós költségvetés a tagállamok összteljesítményéhez képest relatíve kevés, de különösen a környezetvédelem terén katalizátorként, mentőövként szolgálhatnak ezek a pénzek.

Az egyeztetésen részt vevő nem kormányzati szervezetek hozzászólói számos fenntarthatósággal kapcsolatos kérdést, köztük a közelgő Rio+20 csúcstalálkozó vonatkozásait is érintették. Többen egyetértettek abban, hogy a vállalatoknak nyújtott környezetileg-társadalmilag káros állami támogatások kiiktatása fontos. Szükség van a fenntarthatósági vizsgálatok kiterjedt alkalmazására és a tárgyalások átláthatóságának biztosítására az új uniós költségvetés kapcsán.

(a szerző dr. Bartha Péter, a Vidékfejlesztési Minisztérium EU Koordinációs Főosztályának főosztályvezető-helyettese)

Európai Tükör

Megjelent az Európai Tükör című folyóirat tematikus száma, amelynek középpontjában ezúttal a következő többéves pénzügyi keret áll. A tanulmányokban igyekeztünk minél alaposabban bemutatni magát a bizottsági javaslatot, a magyar érdekeket, a tárgyalások menetét és a szövetségesi rendszereket is. Természetesen nem hiányozhatnak a kötetből a Magyarország számára legfontosabb politikák (a kohéziós politika és a közös agrárpolitika) jövőjének bemutatása sem, mint ahogy a bevételi oldal reformjáról, költségvetési korlátairól, a támogatási felső korlátról (capping), illetve a makrogazdasági kondicionalitásról is olvashatnak részletesebb elemzéseket.

Természetesen az eu-zseton blog rendszeres olvasói számára már jórészt ismerősen csengenek ezek a témák és fogalmak, azonban a folyóirat adta keretek között lehetőségünk nyílt egy kicsit mélyebb, átfogóbb elemzéseket írni.

Reméljük minden kedves olvasónknak tetszeni fog ez a különszám, mi nagyon nagy örömmel írtuk, és bízunk benne, hogy a tematikus konferenciák és a blog mellett jól illeszkedik majd az MFF tárgyalások minél szélesebb körű megismertetését célzó külügyminisztériumi kampányba is. 

(Modok Benő)

Az érme másik oldala

A dán elnökség májusra jutott el odáig, hogy a tárgyalási keret (negotiating box) utolsó, még hiányzó részét is az asztalra tegye. A bevételi oldalról eddig ugyanis nem volt szó ebben a félévben, pedig legalább olyan fontos kérdés az, hogy miből, mint az, hogy mire költjük az unió pénzét.

Nagy áttörésre persze nem kell gondolni, a dán papír odáig merészkedett, hogy megfogalmazta a jövőbeni finanszírozás lehetséges opcióit a Bizottság javaslatai alapján. A hagyományos saját források (praktikusan a vámbevételek) természetesen megmaradnak, ezt konszenzus övezi. Egyre csökkenő részarányuk mellett (az EU számos szabadkereskedelmi megállapodást kötött és köt, amelyek nyomán csökkennek a vámbevételek) a beszedési kulcs, tehát a tagállamnál maradó rész képezi vita tárgyát. Nos, ez vagy 10, vagy 25 százalék lehet, mindkettőre volt már példa. Vagy kompromisszumként egy irracionális szám valahol a kettő között.

A jelenlegi áfa-alapú forrás eltörlésének kérdése majdnem konszenzust élvez. De csak majdnem, mert néhányan megőriznék ezt a bonyolult és meglehetősen irracionális tételt. Elsősorban a britek, akiknek ez amiatt fontos, mert számítási alapot képez a brit visszatérítéshez. Ha nincs áfa-alapú forrás, nincs rebate sem, legalábbis olyan, mint most. Ez pedig kardinális kérdés a szigetországban.

Ennél is érdekesebb, mi lesz az új saját forrásokkal. Lesz-e valódi áfa? Vagy lesz-e pénzügyi tranzakciós adó? Ez igencsak megosztja a tagállamokat. Az elnökség egyelőre nem foglalt állást, csak rögzítette a lehetőségeket. Ez lehet a bevételi oldal fő töréspontja a tárgyalásokon, különösen, mert az Európai Parlament (akárcsak a Bizottság) igen elkötelezett a tekintetben, hogy új forrásra igenis szükség van.

És végül a kompenzációs rendszer. A Bizottság egyszerűsítést akar, egy összegben kapjanak vissza pénzt a legnagyobb nettó befizetők, ne számolgassunk bonyolult képletek alapján. Mások azt mondják, nem is ismerjük a kiadási oldalt, akkor mit is kompenzálunk? Erről akkor lehet dönteni, ha látjuk, mire és főként kinek mennyi pénz jut. A jelenlegi visszatérítési rendszer kedvezményezettjei sem boldogok, ők többet és máshogy szeretnének. A brit rebate pedig, ugye, érinthetetlen. És ne feledkezzünk meg azokról sem, akik eddig nem kaptak, de most szeretnének, mert úgy érzik, nekik is jár.

A helyzet nem egyszerű, a kompromisszumkészség egyelőre minden oldalon zérus. Nagy kérdés: ki és hogyan fogja kiásni a bunkerekből a harcoló feleket? A bevételi oldal eddig kevés figyelmet kapott, de hasonlóan komplex probléma, mint a kiadási. Nem nagyon látszik egyelőre, hogy lesz ebből az év végén megállapodás.

(Hetényi Géza)